Nyelvében él a nemzet

Ugyan beugrott a nyelv és a nemzet kapcsolatát fura viszonyba állító poén, azonban most nem ezt szeretném gondolataim középpontjába helyezni. Régóta foglalkozom nyilvános publikációval, sőt annak több fajtájával is, így vannak tapasztalataim ezen a területen. Aki hozzám hasonlóan erre adta a fejét, bizonyára egyetért velem abban, hogy az elektronikus „megnyilatkozások” és megnyilatkozók egy „picit” másként működnek, mint ahogy az a személyes kommunikáció során elvárt, vagy szokásos lenne.

Az egyik nagy különbség a személy kérdése. A személyes (hús-vér) kommunikációban megszokott, hogy látjuk partnerünket és annak a beszélgetés során küldött minden apró jelzését, vagyis metakommunikációját. Látjuk a testbeszédet, a mimikát, érezzük hangjának minden rezdülését, emelkedését vagy süllyedését. Vagyis egy teljes jelzésrendszer segít eligazodni a látottak és hallottak között. Az elektronikus kommunikáció azonban más. A fórumok, csevegések világában az értelmezést segítő kiegészítő jelzések hiányoznak, így nem segíthetik a pontos megértést. Sokan nem tudják, hogy az emóciós karakterek (emotions) éppen ebben próbálnak segíteni. Nem véletlen, hogy az Internet megjelenésének kezdetén megfogalmazott n-Etikett alapmottója az e-kommunikációban a türelem, a megértés és a nyitottság.

A másik nagy különbség, hogy amíg a beszédben csak a nagyon súlyos nyelvi hibákat vesszük észre, addig az írásban az apró hibák is azonnal szemet szúrnak. A beszéd ráadásul jóval egyszerűbb folyamat, mint az írás. Így nem csoda, ha a fórumokon, csatornákon, bejegyzésekben és hozzászólásokban csak úgy hemzsegnek a kisebb, nagyobb helyesírási hibák. Rontja az eredményt az is, ha a véleményformáló ideges, feszült vagy fáradt állapotban teszi közzé gondolatait. Sőt, ha megfigyeljük, akkor a fiatalok körében (talán a lustaság, a lazaság vagy ne adj Isten a tudatlanság miatt) gyorsan terjed a szavak érdekes, „rövidített” lejegyzése is (például a „vok”, aminek jelentése „vagyok”, de több ilyet is említhetnék).

Az azonban már nehezen magyarázható, amikor egy állítólag tanult ember fórumokon, személyes vagy csoportos oldalakon – esetleg egy közösség képviseletében – közzétett írásai (hozzászólásai) súlyos hibák tucatjait tartalmazza. Amikor a mondatok hibásan kezdődnek és végződnek. Amikor a mondatokból fontos szavak hiányoznak, lehetetlenné téve azok megértését. Amikor a magyar mondatszerkesztés alapvető szabályai sem érvényesülnek (alany, állítmány, stb.). Felháborító, amikor ilyen emberek, esetleg tanárok tesznek közzé olyan, egy-két mondatos véleményeket, amelyekben 10-nél több durva helyesírási hiba található. Azt pedig megbocsáthatatlan, amikor a városomat képviselő személyek (polgármester), vagy azok segítői (sajtószakemberek, támogatók) teszik ezt nagy nyilvánosság előtt. Lejáratva ezzel városomat, az itt élő embereket. Tudom, hogy a helyesírás nem egyszerű dolog, de egy pedagógustól, főleg ha az illető még ráadásul intézményvezető is, talán elvárható lenne, hogy olyan kifejezéseket ne hozzon nyilvánosságra, mint: „elötem szolohoz”, „aszt”, „haggyák”, „jelemtelen”, „eszt”, „belyutott”, „mindgyiköjük”, „asztán”, vagy „müveltek”. Mert ez még a minimális látszatát sem kelteni annak, hogy művelt ember lenne.

Mivel ezek a kifejezések városunk első emberének Facebook oldalain olvashatóak, így nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen emberek alapján ítélhetnek meg bennünket. Az ilyet tiltani, vagy szabályozni lenne szükséges, mert romboló hatása minden oroszlányi polgárra kihat.

Tisztában vagyok azzal, hogy a heves indulatok gyakran érdekes dolgokra késztetnek embereket. Magam is temperamentumos ember vagyok, így nem csodálkozom azon, hogy mások is ilyen személyiséggel rendelkeznek. De figyelek arra, hogy amikor nagy nyilvánosság előtt, írásban teszek közzé gondolatokat, akkor ez ne tudjon érvényesülni. Ha valaki kizárólag csak ilyen formában tud megnyilatkozni, akkor ott nagy bajok vannak. Az írás egyéni dolog. Van idő az ellenőrzésre, a végiggondolásra, az egyeztetésre. Nem kell azonnal „élesben” megnyilatkozni, így a hibák korrigálhatóak. A helyesírási hibák kezelésére ott a helyesírás-ellenőrzés szinte mindegyik szövegszerkesztő programban. A temperamentum mérséklésére pedig a környezet. Hozzászólásaim zömét ötször-hatszor átolvasom, mielőtt nyilvánosságra hoznám. A rövidebb-hosszabb írásaimat pedig családom és barátaim olvassák át, mielőtt a nagyközönség elé tárom őket. Ezzel csökkenthető a hibázás lehetősége és a hatalmas vehemencia hatása. Nem értem, hogy tanult, állítólag értelmes emberek miért nem tudnak ezzel a módszerrel élni? Főleg akkor, ha közel húszezer embert ítélhetnek meg azok alapján, amit elektronikus formában nyilvánosságra hoznak.

Remélem, gondolataim megfelelő talajra hullnak! Azaz városunk vezetői és az őket támogatók tanulnak belőle. Ezzel talán javul nyilvános kommunikációjuk, ami mindannyiunk számára kellemes változásokat hozhat, legalább ezen a téren. Javaslom nekik, alkalmazzák a kicsit fentebb leírt módszereimet.

Sok sikert hozzá!