Martin Schulz beszéde

Martin Schulz beszéde az Európai Szocialista Párt Kongresszusán

Kedves Elvtársak, Kedves Barátaim!

Az európai szocialisták visszatértek!
Újra választásokat nyerünk Európában.
Az inga ismét balra lendül.

Az előző prágai kongresszusunkon, 2009-ben nehéz időket éltünk át. Súlyos veszteségeket szenvedtünk az európai választásokon. Fájó módon elvesztettük a kormányzást az Egyesült Királyságban, Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban. Nehéz időszak volt. Támadások értek minket a szélsőbalról és az euroszkeptikus pártok részéről is. Mi mégis kitartottunk elveink mellett. Nem engedtünk a populista hívószavaknak, nem hajoltunk el a populista tendenciák irányába. Elveink győzedelmeskedtek! Újra választásokat nyertünk Európában! Újra kormányt alakítottunk Dániában, Belgiumban, Szlovákiában, Romániában és Franciaországban.

Két héttel ezelőtt, Diederik Samsom pártja látványos eredményt ért el a nehéz gazdasági helyzetben lévő Hollandiában. Hatalmas teljesítményt vitt végbe: fantasztikus kampányt csinált, szívből jövő, Európa-párti üzenetekkel. Gratulálunk Diedriknek és a Holland Munkáspártnak! Robert Fico barátom Szlovákiában szintén egy Európa-párti kampányt vezetve aratott jelentős győzelmet.

Képesek vagyunk a győzelemre! És győzni is fogunk! Francois Hollande győzelme irányt adott Európa számára. E győzelemnek messze ható következményei vannak. Francois véget vetett a „Merkozy” uralomnak, 2013 őszén pedig a Német Szociáldemokrata Párt véget vet Merkel uralkodásának Európa felett.

Az inga újra a mi irányunkba lendül. Európa irányt vált és balra fordul!

Litvánia, Románia, Málta, Olaszország, Bulgária, Portugália, Ausztria és Németország egy éven belül választásokat tart. Ha keményen dolgozunk, és kiállunk a szociális igazságosság mellett, a fenti országok mindegyikében a szociáldemokraták alakíthatnak majd kormányt. Csak a szociáldemokrácia hozhatja el az emberek Európáját! Eljött a mi időnk!

Barátaim!

Négy éve azt láttuk, hogy ördögi kör alakul ki a bankmentések, a növekvő kormányzati adósságok, a könyörtelen megszorító politika, a mélyülő recesszió, a növekvő munkanélküliség és a szegénység között. Még mindig nem látszik a fény az alagút végén. A jobboldali pártok négy éve, újra és újra, ugyanazt az elhibázott politikát erőltetik. A feneketlen gödör mélyén ragadtunk. Legyünk őszinték: a jobboldal receptje nem működik!

A kapitalizmus vezérelve az volt, hogy aki cselekszik, az vállalja a felelősséget cselekedeteiért. Ma a feltételek nélkül nyújtott kormányzati mentőcsomagok létrehozták a kockázatmentes kaszinó-kapitalizmust. Miért kellene a gazdaság szereplőinek felelősen viselkedniük, ha az adófizetők állják helyettük a cechet? Az a fajta kapitalista rendszer, amelynek szereplői átháríthatják másokra a kockázatot, valójában tönkreteszi, romba dönti a kapitalizmust.

Ebben a „kockázatmentes” kapitalizmusban a profit magántulajdonban van, míg a veszteségeket államosítják. Az egyszerű emberek állják a számlát a spekulánsok helyett. Az adófizetőknek először meg kellett menteniük a bankokat, hogy elkerüljék a teljes pénzügyi összeomlást. Milliárdok tűntek el! És ezek után a jobbközép kormányok közlik, hogy mindenkinek szorosabbra kell húznia a nadrágszíjat, és csökkenteni kell az adóssághegyeket! Drámai, kompromisszumok nélküli megszorításokat kényszerítettek az országokra. Szinte tobzódunk a kiadáscsökkentő intézkedésekben: csökkennek a jövedelmek és a nyugdíjak, bezárják a kórházakat, az iskolákat és csorbítják a munkavállalói jogokat. Hogy mondhatják azt az embereknek, hogy azért nincs pénz egészségügyre és oktatásra, mert azok, akik okozták a válságot nem hajlandók kivenni a részüket az adósság csökkentéséből?

Miért nincs még mindig egész Európára kiterjedő pénzügyi tranzakciós adó? Általános forgalmi adót fizetünk minden egyes vekni kenyér és minden egyes gyümölcs után. Adót fizetünk majdnem minden után, kivéve a pénzügyi tranzakciókat! A pénzügyi szektor semmilyen módon nem járult hozzá a hatalmas mértékű adósság csökkentéséhez. A pénzügyi szektor, amely egy ideje már újra milliárdos profitot termel. Egész Európára kiterjedő pénzügyi tranzakciós adóra van szükségünk, méghozzá azonnal! Ezt követeli a tisztesség és társadalmi igazságosság! Vállalniuk kell a felelősséget azoknak, akik a válságot okozták!

Ez az, amiért harcolni fogunk egész Európában, mert ez az, amiért Európának változásra van szüksége. Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

A Merkelek és Sarkozyk, a konzervatívok és a liberálisok azt mondják, hogy az országoknak át kell esniük a megszorításokon, meg kell bűnhődniük a múlt bűneiért. Szerintük csak így lehet a dolgokat helyre hozni. A versenyképesség – elmondásuk szerint – nőni fog. De hol látnak fejlődést? A robbanásszerűen növekvő szegénységben? Az elszabadult munkanélküliségben? A mélyülő és egyre kiterjedtebb recesszióban? Mi sehol nem látjuk.

Írország és Portugália, akik éltanulóként mindenben mintaszerűen teljesítették a trojka elvárásait, továbbra is súlyos válságban vannak. Ha az éltanulók sem sikeresek, akkor le kell vonnunk a következtetést: a megszorítások politikája nem működik. Még konzervatívok által kormányzott Svédország is egy gazdaságösztönző csomag elfogadását tervezi.

Elvtársak, Európának új reményre van szüksége! Európának növekedésre és munkahelyekre van szüksége! Ezért kell harcolnunk, mert ez az, amire Európának szüksége van. Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

Kedves Barátaim!

Mindezeknél jóval több bajunk van, hiszen látjuk a növekvő szakadékot gazdagok és szegények között. A válság alatt a gazdagok még gazdagabbak lettek – hol itt a társadalmi igazságosság?

Hadd mondjak egy példát a szülőhazámból. 1992 és 2012 között a háztartások nettó megtakarítása Németországban több mint duplájára nőtt: 4.6-ről 10 ezermilliárd euróra. Az elmúlt öt, válság sújtotta évben 1400 milliárd volt a növekedés. A megtakarítások több mint a felét a háztartások leggazdagabb tíz százaléka birtokolja. A társadalom szegényebb fele mindössze a megtakarítások 1 százalékát birtokolja. Hol olvastam ezeket? Nem egy szélsőbalos kiadványban, hanem a jobboldali német Szövetségi Kormánynak a szegénységről szóló jelentésében!

Európa továbbra is gazdag kontinens, de a vagyont igazságosabban kell elosztanunk. Francois Hollande a szuper-gazdagokra kivetett adóval jó példát mutatott. Az erősebbek válla több terhet bír el, mint a gyengéké. Csökkentenünk kell a szakadékot szegények és gazdagok között. Ezért kell harcolnunk egész Európában, mert ez az, amiért Európának változásra van szüksége. Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

Barátaim! Teljességgel elfogadhatatlan, hogy azok a hétköznapi emberek – akik a vállukon cipelik a pénzügyi válság terheit – megvetés tárgyát képezik. Guido Westerwelle, német liberális külügyminiszter késő római kori dekadenciát emleget azok kapcsán, akik szociális juttatásban részesülnek. Mario Draghi szerint a szociális modell Európában hátráltatja a versenyképességet. Mitt Romney szerint az amerikaiak 47 százaléka a kormányzattól függ, csak kolonc a többiek nyakában. Azt pedig meg sem merem ismételni, amit Andrea Fabra spanyol néppárti parlamenti képviselő mondott a munkanélküliekről. Nem elég, hogy a hétköznapi emberek áldozatokat hoznak, viselik a spekulánsok okozta károkat, de még le is nézik őket.

Ez a megvetés és lenézés a neoliberális világnézet jellemzője. A neoliberalizmus az embereket vagy versenytársaknak, vagy költségvetési tételeknek tekinti. Mindenki önmagáért felel. Mindenki szabad. Egyik ember a másik ellen dolgozik. Egyik ország a másik ellen lép fel. A neoliberálisok olyan Európát akarnak, amely csak a közös piacból áll. Ahol csak a dzsungel törvényei érvényesek, ahol csak az egyéni érdekek számítanak.

Mi szociáldemokraták mindig is másként tekintünk az emberekre. Úgy tekintünk rájuk, mint a társadalom tagjaira, egyéniségekre, akiknek közös céljaik vannak, akik szolidárisak egymással. Ezért a mi társadalomképünk és Európa-képünk különbözik a konzervatívokétól.

Mi, szociáldemokraták kiállunk az emberarcú társadalomért, mindig az embert helyezzük a középpontba. Kiállunk a közös európai célokért! Mi megértettük, hogy Európában mind egy csónakban evezünk. Megértettük, hogy érdekeink közösek, megélhetésünkben egymásra vagyunk utalva. Olyan szorosan össze vagyunk kapcsolva, hogy magunkon is csak akkor segíthetünk, ha másokkal szolidaritást vállalunk. Ezért fogunk harcolni egész Európában, mert ez az, amiért Európának változásra van szüksége. Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

Barátaim!

Amikor ma Európára tekintek, meghasad a szívem. Európa állapota feldühít. Aggódva látom, hogyan erősödik a nacionalizmus. Hallom, hogy egyesek gyűlölettel és előítélettel beszélnek a másikról. Látom, hogyan erősödnek meg azok a pártok, amelyek ellenségesek Európával és a külföldiekkel szemben. Látnunk kell, hogy bár visszaszorítottuk a rombolás és a gyűlölet démonait, végleg nem győztük le őket. Új Európát építettünk, de nem változtattuk meg az emberi természetet. Ha lebontjuk ezt a építményt, a múlt démonai visszatérnek. Ezek ellen a legerősebb védelem a szociáldemokrata értékrend: a tisztelet, a tolerancia, és a szolidaritás. Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

Barátaim!

A válság arra kényszerítette a neoliberálisokat, hogy elismerjék vereségüket. A láthatatlan kéz egyszerűen nem működik, a piacoknak szabályozó keretekre van szükségük. Milton Friedman, Ronald Reagan és Margaret Thatcher ugyanazt a politikát folytatták. Azt hirdették, hogy minél kevesebb a felügyelet, kevesebb a kormányzat, kevesebb a szabály, annál jobb. Milliók szenvedtek ezektől az elvektől, mégis a szellemi fősodor részét képezték. Három évtizeden keresztül a neoliberalizmus határozta meg Európát. A privatizáció, a dereguláció és az adócsökkentés dogmává vált.

A gazdasági válság hatására azonban még a neoliberálisok is irányváltásra kényszerültek. Csak az állam képes arra, hogy megóvja a piacokat az összeomlástól. Amikor a kormányok arra kényszerültek, hogy megmentsék Európa bankjait, hirtelen megszületett a felismerés, hogy az államnak és a politikának szerepet kell vállalnia. De hol vannak ma azok a bizonyos ígéretek a politika „visszatéréséről”? Mi van a G-20 keretében megfogalmazott ígéretekkel, miszerint a pénzügyi piacokat egyszer és mindenkorra megregulázzák?

A konzervatív kormányok és kormányfők szavait nem követték tettek. Nap, mint nap látom ezt. Ma is vitában állunk az Európai Tanáccsal a pénzügyi bónuszok csökkentéséről, vagy éppen azzal kapcsolatosan, hogy miként minősíthessék a hitelminősítő intézetek az államok adósságát. A Tanácsban az előrelépést a konzervatív-liberális többség akadályozza meg. Nem tanultak semmit.

A neoliberalizmusnak még mindig vannak követői az igazgatótanácsokban és kormányzati körökben is. Ők még mindig hisznek a szabad piac jótékony hatásáról szóló mesékben. Ha nem vigyázunk, egy nap, amikor a válság véget ér, a neoliberálisok majd azt mondják, hogy nem is volt ez olyan rossz. Hogy már minden rendbejött és működik, mint régen. Hogy nincs is szükség pénzpiaci szabályozásra, pénzügyi tranzakciós adóra, bankunióra és gazdasági kormányzásra.

Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tisztán lássuk: a következő válság így elkerülhetetlen lesz. Ehhez csak józan ész kell. Minden kezdődik elölről: az államadósság, a kiadások csökkentése, a munkanélküliség, a csökkenő újraelosztás, a növekvő szegénység.

Ezért kell Európának a politikát kell előtérbe helyeznie! A pénzügyi szereplők, a pénzügyi termékek és a piacok nem maradhatnak szabályozatlanul. Ezért fogunk harcolni egész Európában, mert ez az, amiért Európának változásra van szüksége. Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

Nem kérdés, hogy ha nem állítjuk vissza a politikai kontrollt a szabályozatlan pénzügyi piacok felett, a demokrácia maga kerül veszélybe! Angela Merkel azzal a meggondolatlan ötlettel állt elő, hogy ”demokrácia legyen piac-konform”. Én nem akarok piac-konform demokráciát! Én demokrácia-konform piacot akarok! Tudom, hogy ti is ezt akarjátok.

Ezért aztán az Európai Parlament elnökeként tiltakoznom kell. Nem! Egyetlen parlament sem felesleges! A parlamentek jelentik a demokrácia biztosítékát. Az Európai Parlament elnökeként nap, mint nap harcolok a parlamentarizmus ellenségeivel. Szembeszállok a Tanácsban azokkal a kormányfőkkel, akik kisajátítják maguknak a döntéshozatalt és zárt ajtók mögött hoznak mindannyiunkat érintő fontos döntéseket. Ez elfogadhatatlan!

Teljes mértékben egyetértek Jürgen Habermasal, aki ezt a gyakorlatot „a hatalom kisajátításának” nevezi az Európai Tanács részéről. Habermas kemény szavakkal figyelmeztet minket arra, hogy a demokráciát tégláról téglára bontják le. Veszélyes út ez Európa számára!

Kedves Barátaim!

Ismeritek Willy Brandt híres szavait: „Wir wollen mehr Demokratie wagen”. Merjünk több demokráciát! Abban az időben ez a Német Szövetségi Köztársaságra vonatkozott. Napjainkban viszont Európára vonatkozik. Európának több demokráciára van szüksége. Ez az, amiért harcolni fogunk. Ne féljünk az európai demokráciától! Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára.

Kedves Barátaim!

A legfájdalmasabb az egészben az, hogy a fiatalok életükkel, elszalasztott lehetőségeikkel fizetnek a válságért. Ma Spanyolországban és Görögországban két fiatalból egynek nincsen munkája. Kettőből egynek! Ez szégyen! Ez a valaha élt legjobban képzett európai nemzedék, és lehet, hogy éppen ez lesz az elveszett nemzedék.

Madridban egy fiatal munkanélküli spanyol nő feltett egy kérdést, ami mélyen megérintett. Azt kérdezte, hogy ha az Uniónak van 750 millió eurója kisegíteni a bankokat, akkor mennyi eurója van számukra? Megértem, hogy miért érzik úgy ezek a fiatalok, hogy cserbenhagyták őket. Megértem, hogy miért dühösek. Megértem, hogy miért tiltakoznak a fiatalok Spanyolországban, Görögországban és szerte Európában az utcán az ellen a rendszer ellen, amely magánosítja a nyereséget és a társadalomra terheli a veszteségeket. Megértem, hogy miért vonulnak az utcára azzal a politikával szemben, amely érdekeikkel ellentétes. Fel vannak háborodva, igen, jogosan, mert úgy érzik, hogy cserbenhagyták őket. Tehetetlenek és reményvesztettek. A legnagyobb fenyegetést az jelenti a demokráciára nézve, ha az emberek erejüktől elhagyatva, reményeiktől megfosztva, kétségbeesetten kénytelenek szembenézni a hatalmas pénzpiacokkal és az érinthetetlen politikusokkal.

A demokrácia akkor erős, ha az emberek képesek dönteni saját sorsukról. Ha képesek megváltoztatni a saját életüket és jobbá tenni a társadalmat. A szocialista és a szociáldemokrata pártok kötelessége, hogy utat mutassanak a cserbenhagyottak, az elbátortalanodottak, a reményvesztettek és a felháborodottak számára. Ha nem tudunk perspektívát adni ezeknek a fiataloknak, akkor mi szociáldemokraták elbukunk.

Mi szocialisták és szociáldemokraták büszkén tekinthetünk vissza múltunkra: mindig kiálltunk az elesettek, az elnyomottak és az áldozatok mellett.

Ehhez a hagyományhoz kapcsolódnak pártelnököm, Sigmar Gabriel szavai:. „A szociáldemokratáknak újra ott a helyük, ahol az élet zajos és nehéz, ahol az élet problémás és büdös.” Ott a helyünk, mondom én, ahol eluralkodott a kétségbeesés.

Egy évszázadon át a demokrácia, a társadalmi igazságosság, a nagyobb szabadság és a több egyenlőség volt a szociáldemokrácia létezésének célja. A szüleink ezekért az eszmékért küzdöttek. Néhányan az életükkel fizettek érte. Büszkék vagyunk rájuk.

Stabilabb demokráciát, nagyobb társadalmi igazságosságot, több szabadságot és több egyenlőséget teremtettünk a társadalomban. Létrehoztuk a világ egyik leghaladóbb és legcivilizáltabb társadalmát. A nemzetállam ellenőrzése alá vontuk a kapitalizmust.

Most ismét ellenőrzés alá kell vonnunk a kapitalizmust, méghozzá európai szinten! Ez a feladatunk – másodszor is ellenőrzés alá vonni a kapitalizmust, máskülönben megszűnik Európában a szolidaritás és a demokrácia.

Kedves Barátaim! A kérdés az, hogyan válhatunk mi, európai szocialisták erősebbé? Választásokat kell nyernünk nemzeti szinten, azonban európai szinten is egységesnek kell lennünk!

Amikor megválasztottak a Szocialista Frakció vezetőjévé az Európai Parlamentben, többen azt mondták nekem, hogy úgysem fognak komolyan venni bennünket, hisz mi csak másodhegedűsök vagyunk. Ez az időszak megtanított arra, hogy ha egységesek vagyunk, erősek leszünk. Bár a számokra tekintve csak a második legerősebb frakció vagyunk az Európai Parlamentben, de ha a politikai hatékonyságot és a politikai eredményeket nézzük, akkor egyértelműen mi vagyunk a legerősebbek. Erőnket az egység adja! Büszke vagyok arra, hogy annak a Szocialista Frakciónak a tagja lehetek, amelyet Hannes Swoboda barátom ilyen kiválóan vezet!

Időnként sajnos hiányzik az egység az európai szociáldemokratáknál. Mondok erre egy példát. A bel- és igazságügyi miniszterek a közelmúltban megvitatták a polgárok szabad mozgását, értékelték a schengeni övezet működését. Vissza akarták állítani a határellenőrzések lehetőségét. Egyetlen tagállam vétója megakadályozhatta volna a kezdeményezést. De egyetlen, a szocialista pártcsaládhoz tartozó belügyminiszternek sem volt bátorsága ahhoz, hogy nemet mondjon, annak ellenére, hogy az emberek szabad mozgása egyértelműen szociáldemokrata érték.

Minden szociáldemokrata miniszter úgy érkezik Brüsszelbe, hogy országának nemzeti érdekeit képviseli. Logikus, hiszen ezért választották őket, hogy hazájuk választóit képviseljék. De azért is választották őket, mert a választók azt akarták, hogy országuk és Európa baloldalibbá váljon. Az európai szociáldemokratáknak ezért szorosan együtt kell működniük az Európai Unió döntéshozó szerveiben, az Európai Parlamentben, a Tanácsban, az Európai Tanácsban és a Bizottságban.

Az európai szociáldemokrata miniszterelnökök, vezetők ülését minden uniós csúcstalálkozó előtt be kell vésnünk a naptárunkba úgy, ahogy a konzervatívok teszik. Nem engedhetjük át nekik a kezdeményezést! A vezetők ülésén egységet és erőt kell mutatnunk a média irányába is.

Kedves Barátaim!

Mikor körülnézek a teremben, sok fiatal arcot látok. Sok embert, akik éppolyan fiatalok, mint a gyerekeim. Egy nap Európa a tiétek lesz. Európa olyan lesz, amilyenné Ti teszitek. Rajtatok múlik, hogy Európát politikai értelemben is az otthonotokká tegyétek. Európa azzá lesz, amivé ti teszitek.

Európának szüksége van rátok, hogy újra ellenőrzés alá vonjuk a kapitalizmust.

Számunkra Európa a nemzetek, a népek és az emberek közötti szolidaritást jelenti.

Számunkra Európa egyet jelent a társadalmi igazságossággal, a munkavállalók jogaival, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvével, a nemek közötti esélyegyenlőséggel.

Számunkra Európa a demokráciát, az erős parlamentarizmust és a polgárok politikai részvételét jelenti.

Számunkra Európa egyet jelent a társadalmi kohézióval és a fenntartható környezettel.

Számunkra Európa a toleranciát, a sokféleséget és a kissebségek tiszteletét jelenti.

Európának ezért van szüksége erős szociáldemokráciára!

Kedves Barátaim!

Európa irányt vált! Ismét a szociáldemokraták győznek Európában!

A konzervativizmus, a céltalan megszorítások és ellenőrizetlen piacok csak szenvedést okoztak és megbuktak. Most egy másfajta Európáért küzdünk. Olyan Európáért, amelynek központjában az ember áll, ahol a politika ellenőrzi a piacokat és ahol szolidaritás hatja át minden tettünket. Kedves Barátaim, ezt egyedül nem tudjuk elérni. Dolgozzunk hát együtt egy jobb Európáért, egy szociáldemokrata Európáért!

Martin Schulz
Brüsszel, 2012.09.29.