2011-ben az országgyűlés módosította a Magyar Köztársaság (ez megszűnik) Alkotmányát (ez is megszűnik). A módosítás értelmében visszamenőleges hatállyal megvonják/átnevezik valamennyi nyugdíjas járandóságát, amennyiben még nem érték el a korhatárt. A korkedvezményes, korengedményes nyugellátás alapfeltétele volt a többi munkavállalóhoz képest plusz 13% járulék befizetés. Tehát ezt a szerzett jogot az érintettek meg is fizették.
Eleinte azt állították, hogy ez csak a rendvédelmi dolgozókat érinti, mintha ez a jogfosztás ettől nem lenne rablás. Mára azonban kiterjesztették a többi munkavállalóra is, a részükről szintén befizetett járulék ellenére. S ami még embertelenebb: a rokkantakra is. Mai, politikai kifejezéssel élve: megvédték a nyugdíjakat. Igen, ma, Magyarországon így nevezik a lopást.
A keresztény világ, a Biblia tele van olyan történetekkel, mikor az elesetteket segítik meg, ez egyfajta „keresztényi” kötelesség. A rokkantak többnyire önhibájukon kívül váltak elesettekké, és minden, magát civilizáltnak tartó társadalom segíti őket az életük fenntartásában, a napi életben. Nem mellesleg: Krisztus is ezen az úton járt.
A Lázár-Balsay szerzőpáros egyéni képviselői indítványa alapján a Parlament el is fogadta, magyarán: megszavazta ezt a jogfosztást. A parlamenti vitában a KDNP szónoka meg is indokolta ezt a módosítást, keresztényi elvekkel támogatva. S ez igaz, hallgattam a beszédet.
Akkor nézzük ezt a pártot: a „keresztényi” kitétel máris megbukott, ha csak a rokkantakat nézzük is. A „demokrata” kifejezés a benyújtás módja miatt eleve nem igaz: az egyéni képviselői indítvánnyal ki lehet, és ki is kerülték az Alkotmány által kötelezővé tett társadalmi egyeztetést. Az érintettek széles köre több százezer embert jelent, így a „néppárt” kifejezés is hazugság. Ha tehát jól megnézzük, ez a párt önmaga kritériumai szerint sem létezik. Ha már a neve egy betűje sem igaz…
Nos, Hazánk történelmében is vannak szentek, a teljesség igénye nélkül: gondoljunk itt Szent Lászlóra, Szent Istvánra, és igen, Szent Gellértre. Van még, ki emlékezik Gellértre? Keresztények, Keresztény Demokrata Néppárt, halló, halló! Budapesten, Magyarország Fővárosában megemlékezünk erről a szentről, nem tudjátok? Szent Gellért hegye a hely, a megnevezés a mód, a könyörület a lélek… volt. A hitvallást mennyi ezüstért pazaroltátok el?
De ne révedjünk a múltba, a mában is van kitűnő példa a rokkantakra. Steven Hawking fiatal korában lett beteg, tolószékbe kényszerült. Az orvosok is lemondtak róla, mondván: nincs sok ideje hátra. Állapota romlása miatt fokozatosan a beszédképességét is elveszítette, ma már csak számítógép segítségével tud kommunikálni. Ma mégis a legnagyobb asztrofizikusok egyike, a világegyetemről alkotott egyenleteit felhasználják azon kevesek, akik egyáltalán megértik. Még jó, hogy nem nálunk él, mert jövőre egy felülvizsgálatnál kiderülne: közönséges csaló.
Egy olyan Országban, ahol büntetni fogják a hajléktalanság tényét, elveszik a rokkantak ellátását, az emberek öregkori megtakarítását, ott nincs jog, nincs könyörület, és végképp nincs kereszténység. Talán Umberto Gardinelli „Éjszakai utazók” világa jön el, ahol a társadalomnak már nem hasznos egyedeket egy utolsó hajókirándulásra küldték. A majdani propaganda csírái ma is fellelhetők, mert az utolsó útra tombolán nyertek jegyet, tűzijáték, ünnep, nagy siker. És a hajó üresen tért meg a kikötőbe…
De nálunk nincs ennyi hajó. Talán nyereményutak lesznek, a szerencséseket a Gellért-hegyre viszik fel turistabuszokkal, a szeretet, és a gazdaságosság jegyében. A lejutás egyéni lesz, Szent Gellértre emlékezve talán hordóban. Az emelkedő üzemanyagárak miatt növekedő bevételekre tesz szert az Állam, a bognárok a hordókat gyártják, az acélipar a szögeket, s az asztalosok verik az acélt a dongák közé. Már csak be kell szállni… Eljött a szeretet Országa. A Duna pedig, mint környezetvédelmi tényező, elszállítja a hulladékot…
Isten dicsőségére (?), a végső megoldás megszületett.
Ördög László
úton a Taigetoszra
Betöltés ...
