Az Oroszlánszívű Polgármester

Egy polgármestert sokan bírálnak, különféle jelzőkkel ékesítenek fel. Az oroszlányiak azonban büszkék is lehetnek a sajátjukra, hiszen kevés ilyen bátor vezetője van a mai közigazgatásnak. A menetlevelek tanúsága szerint Takács Károly önfeláldozó módon, sőt halálmegvető bátorsággal utazott nap, mint nap a város érdekében egy olyan autóban, amelyiknek a sofőrje például 2011.február 2-19-ig összesen 220 órát vezetett, illetve volt szolgálatban a menetlevelek szerint. Ez 16.9 órás napi átlagot jelent. Február 2-án például 665 km-t, és 4-én 501 km-t utazott a kocsival Oroszlány és Paks között. Igaz, a menetlevélen szerepelt az is, hogy ebben budapesti út is volt aznap. Csak az nem derül ki, mikor, hogyan, ugyanis a nagyvonalú jegyzetelésből ez nem derül ki, de erről a későbbiekben érdemes szólni. Két és fél hét alatt hatszor jártak Pakson. Bizonyára ott kellett megvédeni az oroszlányi érdekeket, vagy ott történt valami titokzatos dolog, amiért ennyiszer kellett fáradni. A két ülés közötti testületi beszámolóban ezek nem szerepeltek, ezért gondolom, hogy hivatali titok az utazások célja. Egyszer úgyis kiderül majd a nagy csendben intézett ügy, ha napvilágot lát a fáradságos előkészítés eredménye…

A polgármester nemcsak azért bátor, mert az ugyancsak fáradhatatlan sofőrrel éjt nappallá téve rója az utakat, hanem azért is, mert forgalmas és veszélyes autópályákon teljesíti a távokat, ami manapság nem veszélytelen. 1,5 év alatt 113-szor voltak Budapesten, átlagban háromnaponta. A menetlevelekből és a két ülés közötti beszámolókból itt sem derült ki, vajon az új közigazgatási átszervezések folyamán Budapest agglomerációjába kerülünk, esetleg ennek elkerülését kellett megakadályozni a számtalan tárgyalással, ami igen korán kezdődött, de nagyon sokáig tartott aznap, hiszen a menetlevelek szerint olykor reggel hattól éjfélig tartott a gépkocsivezető szolgálata (például 2011. május 23-án, 25-én). A menetlevelek nagyvonalúan rögzítik az adatokat, hiszen nem lehet megállapítani az egyes indulások és érkezések pontos idejét, kilométeróra állását sem.

2011. július hónapban például 415 órát teljesített a gépkocsivezető, aki összesen 460.938 forintot kapott érte, ami 1.110 forintos óradíj. Ilyen veszélyes munkáért ez nevetségesen alacsony összeg, ha figyelembe vesszük a napi 16 órás állandó igénybevételt. Ez, kérem, a bátorság bére! Mert ennyi munkát végezni csak nagyon bátor emberek tudnak, szinte a pihenést is kihagyva, hiszen két tíz órás nap között egy húszórás igénybevétel is volt (július 14-én, amikor összesen 603 km-t vezetett)!

Mások talán addig gondolkodnának, mielőtt beülnének a hihetetlen teljesítményt nyújtó vezető mellé, hogy nem is vállalnák a kockázatot. Mi azonban ne foglalkozzunk azokkal, akik gyáván megfutamodnának a feladat elől, hiszen nekik ahhoz sem volt bátorságuk, hogy induljanak a polgármester-választáson!
Fordítsuk inkább figyelmünket Oroszlánszívű Polgármesterünk és az ő gépkocsivezetője teljesítményére!

Folytatása következik…