Országszerte gombamód szaporodnak az ősi székely-magyar rovásírással is feltüntetett helységnévtáblák Magyarországon. A magyar rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy előfordult, hogy kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Az írás irányultsága (jobbról-balra) pedig abból fakad, hogy könnyebb volt a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva írni. A Pilisben került elő hazánk eddigi legrégebbi rovásírásos emléke, az un. „bajóti pálcavég”, mely becslések szerint 30-35 000 éves. Manapság a székely-magyar rovásírás újra terjedőben van.
A magyar ember számára a rovásírás a magyarság megmaradásának egyik jelképe. Úgy gondolom, hogy városunk szélein is megvalósulhatna az ilyen táblák felállítása. Három tábla felállítása lenne célszerű; 1 db a Környei úton, 1 db a Kecskédi és 1 db a Bokodi-út felőli már meglévő városnévtáblák közelében. A táblák tervezésének, elkészítésének és kihelyezésének hozzávetőleges költsége a három helyszín vonatkozásában: kb. 300.000 Ft.
Szabó Mihály (Jobbik) képviselő előterjesztését a testület megszavazta.
Betöltés ...
