Gondolatok a tankönyvekről

Mint olvasó, „életfogytig” tanuló ember és tanár, évek óta mosolyogva figyelem amint balos, jobbos és liberális oktatási „szakemberek” fröcsögik tele a médiát tankönyvekkel kapcsolatos csacskaságaikkal. Több, mint harminc éve foglalkozom informatikával, ezen belül több, mint 20 éve kisebb-nagyobb aktivitás mellett tanítok is. Az utóbbi több, mint 10 évben pedig hivatásszerűen oktatok több szakterületen is (gazdaság, jog, gépészet, informatika). Így szinte mindennapos kihívás számomra az oktatás területén alkalmazható segédanyagok kiválasztása és alkalmazása.

Akik ismernek, azt is tudják rólam, hogy soha nem futamodom meg a kihívásoktól, így az oktatás területén is olyan helyen érzem jól magam, ahol jelen vannak a hátrányos helyzet és a tanulási nehézségek. Ezeken a területeken a sok negatívum mellett megjelenik az a probléma is, hogy a tanulók (és szüleik) számára gondot jelent az egyre dráguló tankönyvek évről évre történő megvásárlása. Így mint gyakorló pedagógus inkább olyan megoldások mellett kardoskodom, amelyek előnyben részesítik a hagyományos papír alapú könyvekkel és segédanyagokkal szemben az elektronikus megoldásokat.

A korábbi évek kormányainak oktatási szaktárcái komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT) megjelenjenek és a mindennapos alkalmazás szintjén beépüljenek az oktatás rendszerébe. Megjelentek az iskolákban az asztali számítógépek, a tananyag kivetítését biztosító eszközök, az ismeretek elsajátítását segítő interaktív táblák, és az Internet is az oktatás mindennapos eszközévé vált. A következő lépés az volt, hogy állami támogatás mellett jutottak tanulók és tanárok hordozható számítógépekhez. Ez mind nagyon jó és szükséges lépés volt az oktatás módszertani fejlesztése érdekében, de meglátásom szerint koránt sem elégséges.

Napjainkban már szinte minden család számára biztosított otthon az informatika alkalmazásának lehetősége. Szinte minden család számára biztosított otthon az Internet elérhetősége is. Sőt! – gyakorlatból tudom, hogy még a szegényebb családok gyermekei számára is elérhető, így alkalmazott technológia az okos telefonok és tabletek világa. Éppen ezért értetlenül állok azzal a kérdéssel szemben, hogy az oktatás irányítás és –szervezés miért nem használja ki ezeket a lehetőségeket!? Miért nem lép a valójában ingyenes oktatás irányába, főleg ha ezzel komoly költségcsökkentés, hatékonyságnövelés és környezetvédelmi érdekek érvényesítése is biztosítható lenne!? Miért gazdagít évről évre érdekcsoportokat, akik több milliárd forint hasznot zsebelnek be minden tanévkezdéskor!? Pedig a megoldás roppant egyszerű, és vannak jónak mondható kezdeményezések is ezen a téren.

Napjainkban egy 7-8 vagy 9″ táblagép (tablet) 20-25 ezer forint közötti áron szerezhető be a kereskedelemben. Biztos vagyok benne, ha ezen eszközök beszerzése kormányzati szinten lenne szervezve, közvetlenül a gyártókkal szerződve 10-20 ezer forintos értéken is beszerezhetőek lennének. Ezek az okos eszközök aztán 8-12-17 éven keresztül biztosíthatnák gyermekeink számára a tanulás alapfeltételeit.

A fejlesztés másik oldala az elektronikus tanagyag elérhetőségének biztosítása. Ahelyett, hogy évről évre több milliónyi tankönyv legyártása érdekében fák millióit irtnánk ki, inkább támogatni kellene az elektronikus tankönyvet minőségi fejlesztését. Ezen a téren az OKJ korábbi kialakítása kapcsán több milliárdos – a szakképzésben alkalmazható – tankönyvfejlesztés indult Európai Uniós támogatás felhasználásával, de meggyőződésem, hogy ennél sokkal alacsonyabb költség mellett is biztosítható lenne ez a folyamat. Ugyanis hozzám hasonlóan szinte minden pedagógus gyakran alkalmaz munkája során saját fejlesztésű ismeretszerzést támogató segédanyagot, olykor akár tankönyv szintűt is. Sőt, ha emlékeznek rá az oly sokszor dicsért 70-80-as évek tankönyveit is iskolákban tanító, azaz gyakorló, elhivatott pedagógusok készítették. Meggyőződésem, hogy a ma pedagógusai közül is sokan lennének képesek arra, hogy az általános iskolások, gimnazisták és szakmát tanulók számára megfelelő minőségű tankönyveket készítsenek. Így már csak az a kérdés, hogy ez miért nem így történik!?

Mi is lenne a feladat?

Először: az oktatási kormányzatnak azzal kellene foglalkoznia, hogy milyen formában tudna megfelelő hordozható eszközt a lehető legjobb minőségben, strapabíró kialakítással a lehető legolcsóbban a tanulók számára biztosítani. További milyen módon lehetne ezek cseréjét, karbantartását, fejlesztését támogatni?

Másodszor: az oktatásban résztvevő pedagógusokat ösztönözni kellene arra, hogy saját szakterületükön belül olyan tankkönyvek elkészítésében legyenek érdekeltek, amelyek megfelelőek mind az elektronikus, mind a hagyományos nyomtatott formában való alkalmazásra. Ezzel párhuzamosan ki kellene alakítani annak a szakmai szervezetnek a modelljét, amely a jövőben biztosítani tudná egy szabályozott és nyilvános feltételrendszer mellett az elkészült tankönyvek minősítését és engedélyezését.

Harmadszor: létre kellene hozni azt az elektronikus környezetet, amelyben az engedélyezett tankönyvek (akár ugyan abban a témában több is) hozzáférhetőek lennének a pedagógusok és tanulók számára. A tanulók az oktatási azonosítójuk alapján lehetnének jogosultak az elektronikus tankönyvek és munkafüzetek lehívására. Ennek segítségével maga a szakma mondana ítéletet az elérhető tankönyveket illetően, és nem a bürokrácia.

Negyedszer: ki kellene dolgozni a szerzők javadalmazását. A regisztrált letöltések lehetőséget biztosítanának arra is, hogy ezt könnyű szerrel biztosítani lehessen. Így az oktatási kormányzatnak már nem lenne más dolga, mint hogy jogszabályilag rendezett környezetben a megfelelő szerveken keresztül biztosítsa a honoráriumok kifizetését.

Én mint gyakorló pedagógus pedig azt is el tudnám képzelni, hogy több évi oktatás után a pedagógus életpályamodell által biztosított egy éves regenerációra, fejlődésre, kutatásra és alkotásra biztosított időkeretemben elkészítsem saját szakterületem egyikének megfelelő tankönyvét!

De miért van olyan érzésem, hogy megint csak álmodozom?

Információk, jó kezdeményezések:

• Wikipédia – E-könyv
• MozaWeb
• A-Könyv
• Debreceni Egyetem – Elektronikus tankönyvek
• NSZFI – Képzés Evolúciója