Hulladékból ipari park

A rendszerváltás utáni első képviselő-testületben fideszes többség döntött a város ügyeiben. A 17 képviselő között hárman jutottak be az MSZP-ből. Rengeteg megoldatlan kérdés várt rájuk. Legfontosabb volt a munkahelyek megtartása, újak megteremtése. A feltételek közül nagyon hiányzott például a telefonhálózat kiépítése, korszerűsítése. A MATÁV olyan helyzetben volt a hihetetlen mennyiségű igények és fejlesztések miatt, hogy már nem tudott további hitelekhez jutni. Ezért egy olyan modell jött létre, amelyben az önkormányzatok vették fel a hitelt a MATÁV helyett, és egy szerződés szerint a telefontársaság fix összegben törlesztett az önkormányzatoknak. Oroszlány is ezt az utat választotta, más lehetőség nem volt. (A kamatok közben emelkedtek, és a különbözetet is az önkormányzat fizette.) Akkoriban még senki nem álmodhatott mobiltelefonról, örült, ha egyáltalán kaphatott vezetékes telefont. Ne feledjük el, még nem volt ipari park, a kevés megmaradt vállalat, a csökkenő munkahelyek, megszűnő vállalkozások, cégek miatt nem volt jelentős helyi adóbevétele a városnak. Az ipari park kialakításáról is ekkor döntöttek. „Csupán” a pénz hiányzott a megvalósításhoz, ami akkoriban minden önkormányzatot szorított! A 360 milliós kölcsön törlesztése óriási teher volt az egymilliárdos költségvetés számára.

Az első testület nem tehetett mást, hozzá kellett nyúlni valamilyen értékesíthető vagyontárgyhoz. Az akkori Városgazdálkodási Részvénytársaság iránt volt fizetőképes kereslet. Tegyük hozzá, maga a cég is hatalmas összegeket igényelt volna, hogy az elöregedett gépparkot, edényzetet, az egyéb tevékenységeihez szükséges elengedhetetlen fejlesztéseket megoldhassa. Erre sem volt pénz, és az ennél nagyobb feladat megoldásához sem, ami a félmilliárdos hulladéklerakó megépítését jelentette! Ezért logikusnak tűnt, hogy a részvények értékesítésével együtt tőkeerős partnert kell bevonni a feladat megoldásához. Erre alkalmasnak látszott a német OTTO csoport, amelyik a világ számos országában működött a hulladékkezelési iparágban. A fideszes többségű testület el is döntötte, hogy megkezdi a tárgyalásokat a céggel.

Az 1994-es helyi választás során változott a testület összetétele, szocialista többség volt, de a megkezdett beruházásokat, tárgyalásokat folytatni kellett. Voltak éles viták, de a legfontosabb kérdésekben egyeztetés folyt a testületben részt vevő pártok között. Nem volt kérdés, hogy az ipari parkot meg kell valósítani, a hulladéklerakót meg kell építeni, a gimnázium építését folytatni kell, meg kell oldani a gázberuházást, csatornázást, stb. A részvényeladásról folyó tárgyalásokon részt vett és segített az eladást kezdeményező előző polgármester, dr. Sunyovszki Károly is. A tárgyalásokat sikerült lezárni az akkori cégérték feletti összeggel, és azzal, hogy az OTTO átvállalja azokat a tevékenységeket, amelyeket a korábbi városgazdálkodás is végzett, segít a hulladéklerakó megépítésében (pályázat, lobbi, stb.) kiterjeszti működését más településekre is. A szerződésben szigorúan rögzítettük az árak képzését, az inflációhoz igazított mértékeket. Az OTTO ugyan időközben a részvényekkel együtt átadta a tevékenységet is a Remondisnak, de ez a szolgáltatásban nem okozott fennakadást, ugyanis átvállalta a szerződéses kötelmeket is. Az önkormányzat és a cég együttműködése mindeddig korrekt volt, a szolgáltatási árról a testület döntött.

A részvények többségének eladása, ami egyébként nem egyszerre történt, lehetővé tette, hogy a pénzügyi lehetőségek bővüljenek. Meg tudtuk vásárolni a magántulajdonban lévő területeket a tervezett ipari park számára, ki tudtuk a alakítani a közműellátást.
1997-ben megkaptuk az Ipari Park címet, ami nélkül a terület betelepítése lehetetlen lett volna. Ma ez a terület, az ott működő cégek adják a helyi adók döntő többségét! Nagy szerepük volt ennek előkészítésében, megvalósításában a kilencvenes évek testületeinek, polgármestereinek.

Az előző húsz évben nem arra volt büszke az önkormányzat vezetése, hogy nem vett fel hitelt, hanem arra, hogy azokat értékteremtő beruházásokra fordította, növelte a város vagyonát. A privatizációból kapott pénz is hasznosult, nem beszélve azokról a technológiai, szakmai tapasztalatokról, amiket egy multi közvetítésével szerezhettünk.
Minden szerződésre, döntésre lehet kapásból mondani, hogy sokkal jobb megoldások lehettek volna. Sőt, egyenesen káros volt a döntés! Különösen akkor mondhatja ezt valaki, ha nem ismeri a körülményeket, előzményeket, és politikai sunyiságból elferdíti a tényeket – hogy finoman fejezzem ki magam…

Székely Antal