Az ember életében talán nincs is fontosabb a tervezhetőségnél, a kiszámíthatóságnál. Annak ismereténél, hogy mit kell tenni a boldoguláshoz. A bizonytalanság űzi el sokszor azokat innen, akik úgy érzik, van bennük valami, amivel ötről a hatra tudnának jutni, de nem látnak rá esélyt, hogy ezt megvalósítsák. Az állam legfontosabb feladatai közé tartozna kiépíteni azokat az utakat, amelyek közül választani lehet. Azokat az utakat, amelyek közül valamelyiken – ki-ki képessége, tehetsége, igénye szerint – elindulhatna az életben. Az állam másik feladata lenne felkészíteni mindenkit a választásra. Lehetőség, esély mindenkinek. Ez lehetne a központi választási üzenete annak a politikai erőnek, amely nem csak a tehetősekre, nem csak a haverokra figyel. Mert lehetőség, esély kell a csecsemőnek, a felnőttnek, az öregnek a tisztességes élethez. Lehetőség, esély a tisztes induláshoz, a tisztes érkezéshez és a tisztes záráshoz. Lehetőség, esély akár városban, akár faluban született valaki, akár módos családban, akár szegényben jött a világra, akár magyarként, akár cigányként látta meg a napvilágot.
Az igazság az, hogy e cél megvalósításához társadalmi összefogásra lenne szükség. Annak felismerésére, annak elfogadására, hogy akinek rosszabbak az esélyei, az jogosan tart igényt nagyobb odafigyelésre, több támogatásra, nagyobb segítségre az egész társadalom részéről. Az egész társadalom részéről, mert a lehetőség, az esély megteremtése áldozatot kívánhat mindenkitől. Ez az áldozat azonban megtérül, mert a szegénység, az elesettség, a kitaszítottság terjed, ha nem állnak az útjába. Terjed és megfertőzi a levegőt. Ahogy nő a szegények, az elesettek, a kitaszítottak száma, úgy csökken a nyugodt élet lehetősége mindenki számára.
Elmaradt azonban a közmegegyezés ezekben a kérdésben. Talán ez a rendszerváltás legnagyobb bűne. A munkakényszer és tervgazdaság megszűnésének kárvallottjai nem segítséget, hanem elutasítást, jó esetben közömbös vállrándítást kaptak. Ha egy országot az jellemez, ahogy az elesettjeivel bánik, akkor az éhező, rongyos gyermekek, a közmunkába kényszerített rokkantak, az aluljárókból és a parkokból elűzött hajléktalanok, a csirkeláb levesen élő nyugdíjasok, a megvetett, kitaszított cigány családok, a támogatástól megfosztott menedékkérők reménytelenségtől, megalázottságtól, kétségbeeséstől megtört szeme a tükör mindnyájunknak.
Választás előtt áll az ország. Választhatnak-e az elesettek, a kisemmizettek, a megalázottak? Meg lehet-e magyarázni az elesettnek, a kisemmizettnek, a megalázottnak, hogy neki most miért rossz? Vajon úgy érzi-e az elesett, a kisemmizett, a megalázott, hogy neki most rosszabb, mint korábban volt? Vajon bízik-e az elesett, a kisemmizett, a megalázott abban, hogy sorsa jobbra fordulhat?
A hatalom csillogása elkápráztat. A hatalom ezért vak, nem néz tükörbe, s nem is akar tükörbe nézni. Sőt! Országunkban a jog uralmát felváltotta a parancsuralom, a társadalmi szolidaritást az önzés. Kiépült a hatalomtól függők széles tábora. A rendszerváltás után ugyanis maradt minden a régiben. Az jut előre, aki a győztes párt szekerét tolja. Miután ennek évszázados hagyománya van hazánkban, a magyarok legfontosabb képességévé vált a politikai széljárás gyors felismerése, az aktuális ideológia minden kritika nélküli elfogadása. Ezért lehet kiépíteni igen gyorsan a hatalmon lévőket feltétlen kiszolgáló klientúrát.
Vajon kap-e még egyszer esélyt, lehetőséget arra ez az ország, hogy esélyt és lehetőséget teremtsen mindenkinek? Vajon lesz-e összefogás azok között, akik érzik, tudják, hogy a hatalom hazug szóvirágai, hamis statisztikái, harci jelszavai nem az ország, csak a hatalomban lévők érdekeit szolgálják? Vajon elegen lesznek-e azok, akik felismerik, hogy a ma hatalmon lévők újabb választási győzelme, felhatalmazást jelent számukra a dzsentri világ visszahozatalára? Ma még úgy tűnik, hogy nem. Ma még úgy tűnik győzni lehet gulyáságyúval, tűzifával, a gazdagoknak ajándék, a szegényeknek alamizsna rezsicsökkentéssel. Ma még úgy tűnik, az elesettek, a kisemmizettek, a megalázottak hangja nem jut messzire. Ma még!
Szüdi János
Betöltés ...
