Talán vannak olvasóink között olyanok, akik – mint régi internetezők – emlékeznek még arra a kb. tíz évvel ezelőtti diskurzusra az egyik városi fórumon, hogy igazán város-e Oroszlány, vagy csak a bánya miatt az ország számtalan településéről érkezők ideiglenes lakóhelye? Hogy milyen itt lokálpatriótának lenni, van-e egyáltalán véleményformáló értelmiség? Szóval ilyen csacskaságokról folyt a vita a világhálón, s mindez most azért jutott eszembe, mert órákig nézegettem, hasonlítgattam a választás oroszlányi szeletét és eredményeit.
Nyilvánvaló volt, hogy Czunyiné dr. Bertalan Judit a nagyobb választási körzetben sokkal nagyobb ismertségnek örvendett, az elmúlt években, ha kellett, ha nem, szinte mindenhol megjelent, s beszédet is mondott. Mivel eleve e szempontból lejtett a pálya, nem volt kétséges, hogy bárkinek, aki felveszi a kesztyűt, kódolva van a bukása, amihez – természetesen – a rezsicsökkentéstől kezdve a műfüves pályákig, a stadionokig sok minden szolgáltatta még a muníciót.
Mindezek ellenére le a kalappal Székely Antal előtt, aki legalább megpróbálta, s ha győzni nem is tudott, sokat dolgozott, s tisztesen helytállt – legalább is Oroszlányban, hiszen itt minimálisan, 6 szavazattal, 3073-3067-re kapott ki. Ugyanakkor talán elgondolkodtató lehet, hogy Székely úgy maradt alul, hogy évtizedek óta a közért dolgozik itt helyben pedagógusként, közéleti emberként, s 4 évig (1994-1998) polgármesterként.
A számokat tovább böngészve két dolog tűnik fel: a jobboldal és a baloldal összevetéséből az derül ki, hogy az egykori szocialista város igencsak eltolódott, hiszen mintegy 5 ezren a Fidesz-KDNP-re, vagy a JOBBIK-ra adták voksukat, az MSZP-re 3 ezren. A második, hogy az országos átlag alatt járultak urna elé a település polgárai, azaz több mint 40 %-uk otthonról, vagy a kiskertből követte az eseményeket. Hogy kik ők? Talán a derékban kettétört fegyveres testületek tagjai, a megalázott pedagógusok, vagy a kisemmizett rokkantnyugdíjasok, nem tudni. Csak azt, hogy a városlakók jó része hallgat. A másik sarkalatos pont viszont az, hogy a jobboldal megosztott, azaz pártonkénti összehasonlításban már az MSZP nyerte az oroszlányi választást, mintegy 260 szavazattal, s hogy ez nem véletlen, azt az igazolja, hogy a kormányváltó erők közel 200-al tudták növelni szavazataik számát a városban 2010-hez képest. Ez talán válasz arra az immár nem titkolt és nem tiltott praktikára, hogy a helyi jobbos hatalom rendre utaztatja a romákat a szavazófülkébe, de véleményem szerint hiába a vurstli, a sör, a zene-bona, ez mind ritkábban jön be. Még akkor sem, ha mint olvasom: Az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) szerint képviselőinek települési és megyei összesített gyorsjelentései alapján valószínűsíthető, hogy az 1990-es demokratikus választások óta soha annyi roma nem vett részt választáson, mint 2014. április 6-án. Előzetes becsléseik szerint „a roma szavazók közel 90 százaléka, vagyis közel 260-270 ezer fő a Fidesz-KDNP kormány munkájának folytatására voksolt”.
Persze az eredményeket mindenki a szájíze szerint kommentálja. Van, aki a polgári oldal erősödéséről regél, és van, aki csak rosszul emlékezik, mint Czunyiné dr. Bertalan Judit, aki azt mondta a helyi TV-ben, hogy most ötszázzal több szavazatot kapott, mint 2010-ben. Hát ez nem igaz, pont 500-al kevesebbet (2010: 3533 szavazat, 2014-ben: 3073 szavazat)! S, ha már a zárszámadásnál tartunk, a Fidesz-KDNP is kb. 500-al kapott kevesebbet április 6-án, mint 4 éve.
A választási kerék pedig pörög tovább, május végén az Unióba küldjük képviselőinket, rövid nyári szünetet követően pedig arról is állást foglalhatunk, hogy tetszett az elmúl 4 év helyi önkormányzati munkája, a polgármester tevékenysége.
Addig pedig sokan elgondolkodhatnak azon, hogy merre halad az ország, a város, milyen jövője lesz gyermekeinek, unokáinak, s talán azon is elmélkednek – különösen a választástól rendre távolmaradók: ez a városuk-e, vagy csak a lakóhelyük. Mert a kettő nem ugyanaz!
Betöltés ...
