A fejére csap a köztársasági elnök és gyorsan kiírja a helyhatósági választásokat. Na! – elindul erre a verkli, különösen a győzelmi esélyek latolgatása és hogy mit kéne tenni a választók megnyeréséért. Az ellenzék eleve hátránnyal indul, hiszen nincsenek az „eszközök” a kezében, viszont operálhat a „székben ülők” gyengeségeivel és ‘elmút’ éveivel, meg ígérhet ezt-azt.
A „székben ülők” is a fejükhöz kapnak! – Nyakunkon a választás és még alig csináltunk valamit! „De gyorsan elment ez a négy év a durva életbe!” ‘Nyújon má’ magához a hivatal, ‘oszt’ intézzen valamit, de ízibe! Semmi sem számít, csak hogy időben kész legyen, ami lesz. Gyorsan előszedjük, hogy mi mit is ígértünk anno. Ebből persze semmi sem lett szinte, de ötletünk nincs, akkor azonban muszáj volt megerőltetni magunkat. Igaz, hogy ötletünk akkor sem volt, de lenyúlhattuk a ‘szocikét’.
A tanácselnök helyettes is a fejéhez kap, hogy az ő környékén valamit elfelejtett, ezért sebtében kitalál hangulatjavító intézkedéseket – járdaépítés a Petőfi utcában, a Népek barátsága utca (érdekes, hogy ezt nem keresztelték át) mentén; – parkolók egy gyógyszertár előtt. Igen ám, de – Miből Ubul? Sebaj, maradt egy jelentősebb összeg egy másik elszámolt beruházásból, azaz, mehet a közbeszerzés.
Sajnos, marha gyorsan kiderül a bizottsági ülésen, hogy ez a maradvány erre a három dologra semmiképpen nem lehet elegendő, csak akkor, ha megint olcsóbb megoldásokat választ a „szakmai” zsűri, azaz ebből is csak gányolás lesz. Egyébként sem lesz teljes, csak a rondább részeket akarják leaszfaltozni. Nem baj, csak a ‘zemberek’ lássanak valamit.
Közben a kollégái is a hasukat fogják a röhögéstől. Annyira vicces egyeseknek a téma, hogy felmerülnek újabb és újabb gondolatok: – Miért aszfalt, miért nem térkő? Európában rajtunk kívül már senki sem aszfaltozik, (egy korábbi kalkulációból maradt 5 milla értékű térkő, de az jó lesz máshova). Mi lesz a főterünkön ideiglenesen 40 évig állomásozó fabódéval? Kell-e foglalkoznunk a főtéri zajszint növekedési beadvánnyal? Borzasztó ez a koordinációs hiány a szabadtéri meg a parkoló között és jaj! – hogy nem lesz mindez készen Bányásznapra!?
Kellemesen elbeszélgetünk és megszavazzuk, hogy a kiírás történjen meg, az ajánlatok úgyis túl fogják haladni a lehetőségeket, legalább kiderül az igazságunk. Mégis elégedett lehet a kezdeményező, mert mondhatja, hogy Ő megpróbálta, de a szemetek miatt meghiúsult.
Semmi gond! – csak a köz károsodhat úgy, hogy észre sem veszi!