Horgász társamat – nevezzük Rudinak – röviddel a nyugdíjjogosultsága előtt „leépítették” a bányától. Kapott végkielégítést, ami elég lett volna az átmeneti időre, ha pár hónap alatt talál munkát. De hát hova kell egy kivénhedt lakatos-karbantartó? Édesanyjával élt, mióta Apja meghalt, aki bányász volt. Nem sokáig élvezte nyugdíjas éveit. Valamikor az Alföldről jött egész családjával a munka után meg a lakás is nagyon számított. A négy gyerek közül kettő már nem él, felnőtten, családjuktól mentek el. Rudi élt szüleivel, úgy alakult több csalódást követően, hogy nem nősült meg. Ő segítette az egész rokonságot, testvéreit gyermekeik ellátásában, szüleit a lakásfenntartásban, mikor megbetegedtek, ápolta, ellátta őket. Több családi-ház építésében is ott volt, ha kellett.
Édesanyja halála után nővérével megromlott a viszonya, összekülönböztek a szülői lakáson, holott azt a szülők Rudinak szánták. A nővér perelt, a az ügyvéd elvitte a végkielégítés jelentős részét, de a lakás maradt, bár a nővérnek is maradt benne némi tulajdonrésze. A végkielégítés maradékából – rábeszélésemre – még el tudott végezni egy őrző-védő tanfolyamot.
Ezzel sem helyezkedhetett el normálisan. „Rendes állásba” nem vették fel, csak úgy meghívták, hogy erre-arra vigyázzon, zsebből fizették. Hosszas keresés, kínlódás után végül alkalmazta egy cég. Megnyugodtunk, hogy nyugdíjig már kihúzza valahogy, hiszen már csak 2-3 év.
Pár hónapi munka után jött a stroke. Egy másik társunk nyitott rá ajtót, azonnal mentőt hívott. Ma már viszonylag rendesen el lehet vele beszélgetni, de nem tud számolni, olvasni, sok mindent elfelejtett, viccesen úgy nevezzük, hogy kiment egy chipje. A több, mint féléves kórházi ápolásról csak annyit mond: Nem ezt érdemeltem.
A hozzátartozók közül senki nem vállalta, ezért ideiglenes felügyeletet kapott. Most rendezik a rokkantnyugdíját, amíg a rendes nyugdíja el nem intéződik. Köztartozásai lassan növögetnek. A munkaügyisektől folyósítanak neki havi támogatást és az önkormányzattól némi segély lehetőség van. Ezeket a kijelölt gondnok intézi. A gondnokság alá helyezési per most van folyamatban. Tegnap feleslegesen bevittem Rudit Tatabányára, a bíróságra. Nem értesítették, hogy a perét áttették májusra bírócsere miatt. Közben kiderült, hogy a nyugdíjügy megakadt, mert az utolsó munkáltató cég eltűnt, nincs igazolás a náluk eltöltött munkaviszonyról.
Szegény haverom lassan már semmit sem ért, annyi sütnivalója még van, hogy nagyon el tud keseredni. Ilyenkor politizál is: a kirúgásáért a Gyurcsányt okolja, a kórházért Fideszt, a megélhetetlenségért a szocialistákat. A horgászat az egyetlen szórakozása, mostanában azt is megbonyolították neki. Néha már én sem értem, hogy mi folyik itt, pedig nem is volt stroke-om.
Betöltés ...
