Nagy napra készülünk. Október 13.-án helyhatósági választások lesznek.
A rendszerváltozás óta – egyesek szerint visszarendeződés, vagy visszatérés a gyökerekhez, mások szerint semmi nem változott – sok mindent megéltünk. Változott a közélet, a közerkölcs, a pártok, a kampány, mindenütt felfedezhetők némi módosulások, eltérések, leginkább divat lett a másképp értelmezés. Hiába beszélünk egy nyelven, mintha nem ugyanazt mondanánk. Szívesebben ellenkezünk, vesszük észre a hibákat, keressük a problémákat, a negatívumokra kapjuk fel a fejünket. A híradók jóformán a horrorfilmek kategóriájába kerültek. Nem nevezzük nevén a dolgainkat. Megy a sumákolás, a mellébeszélés, a ködösítés, rosszabb esetben az igazmondás mellőzése.
Nincs ez másként a választás előtti kampányokban sem, bár minden alkalommal felvetődik a tiszta verseny, a fair-play, a közös választásetikai kódex gondolata. Nem sikerül, mert mindig vannak olyan résztvevők, akik szándékosan bele tudnak rondítani az életünkbe hol árnyaltabban, hol durvábban, hol álszent, megtévesztő fifikával, hol jótevőként feltüntetve magukat.
Legérdekesebb ma már az, aki függetlenként aposztrofálja magát, mitől független? – tehetjük fel a kérdést. Leginkább a néven nevezett pártoktól, szerveződésektől vagy – sejthetően – az elmúlt években elkövetett bűnöktől, hibáktól, tévedésektől, a szavazók által vélhetően nem díjazott gyakorlattól, eszméktől. Igen, de akkor megválasztásuk esetén mire számíthatunk? Hihető-e a függetlenségük akkor, amikor korában azért tartoztak valahova, esetleg többször váltottak színt, több politikus oldalán is megjelentek.
Vannak, akik ugyanazon néven semmit nem mondanak, esetleg általánosságokat, ködös ígéreteket. Mások új néven új tervekkel állnak elő. Az a jó, ha a jövőnkről alkotott elképzelések hihetők, reálisak és nem elrugaszkodottak a valóságtól. Ha az előtárt programon látszik a helyes helyzetmegítélés, a szakértelem, a hozzáértés, hogy a szándékolt tennivalók nem idegenek a grémium által képviselt, a köznek hasznos és a közérdeket szolgáló eszmeiségtől. És hát a korábbi időszakban végzett tevékenység valamennyire alátámasztja a választások után cselekvésre váltható programpontokat, azok megvalósítását. A függetlenség a választók megtévesztésére találtatott ki. A függetlenség mögé bármit el lehet rejteni, palástolni lehet az igazi szándékokat.
Legújabb termékünk az „összefogás”, amely próbálja megtalálni a szert a választási törvény, gyakorlat turpisságaira, a jelenlegi hatalom békés leváltására, a demokratikus rend visszaállítására legalább néhány helyhatóság szintjén, a helyi közügyekben.
Reményeink szerint az összefogás megmarad abban is, hogy a közösen kialakított célkitűzések megvalósításában a résztvevők támogatóan vesznek részt és senkinek nem jut eszébe, hogy azoktól vagy a most összefogásban résztvevőktől függetlenséget hirdessen. Mindnyájunknak sokat kell tennünk azért, hogy a múltban fellelhető „hibák” ne ismétlődjenek, hogy egyre jobban érezzük magunkat lakóhelyünkön. Ne kelljen a jövőben elhatárolódnunk, függetlenséget hirdetnünk azoktól a tettektől, kimondott szavaktól, intézkedésektől, amelyet elkövettünk.
Kedves Választópolgárok! Döntsetek felelősen, hogy egy ide illő bányász jelszót idézhessek:
„HAD MENJEN A KAPARÓ!”
Betöltés ...
