Keleti György egész életét szolgálatnak tekintette. Most, hogy 74 évesen elment, alig tudjuk számba venni, hány helyen, hányszor tett szolgálatot hazájának, a baloldalnak, választókerületének, nekünk, oroszlányiaknak.
A katonai pályafutás után a romániai forradalom idején lett népszerű szóvivő. Nyugodt, tárgyilagos beszámolókat hallhattunk tőle, olyan stílusban, szemlélettel, amit későbbi munkája során megszokhattunk tőle. Politikusként, miniszterként is megmaradt annak az egyszerű, közvetlen embernek, aki pillanatokon belül képes kapcsolatokat teremteni, a vitákban udvarias, nyugodt hangnemben érvelni. 18 évig volt megyénk 3. számú választókerületének országgyűlési képviselője. Hosszan lehetne sorolni mindazt a segítséget, amit ezalatt a települések kaptak munkája nyomán.
A rendszerváltás első évtizedében izgalmas, de nehéz feladatok álltak az ország előtt. A munkanélküliség hirtelen növekedése, a gazdaság átalakítása, az állam egész szervezetének megújítása, a politikai élet útvesztői, a parlamenti munka rendkívüli időszaka rendkívüli embereket kívánt. Talán azért is sikerült többször már első körben nyernie a választásokon, mert rendkívüli ember volt. Hamar kiderült, hogy nem lehet megvesztegetni, nem lehet belerángatni mutyikba, de ha ki kell állni a választókért, a településekért, bárkivel képes volt szembe szállni. Sokszor a saját pártjával, a baloldali kormánnyal is megküzdött. Elég csak felidézni a bányászatért, a bányászokért elért eredményeket: a Vért, a bánya működésének meghosszabbítását, a szénfillérek, a bányásznyugdíjak ügyét. Oroszlány mindig kiemelt térség volt számára, így jelentős szerepe volt az oroszlányi ipari parki cím elnyerésében 1997-ben. Lehetne még sorolni a nevéhez fűződő eredményeket a választókerület többi településéről is.
Amikor Oroszlányon felterjesztették és kitüntették a díszpolgári címmel, nemcsak a képviselői munkát ismerték el, hanem azt az emberi, politikusi magatartást is, ami mára igencsak ritka. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek politikusai nem kampányfeladatnak tekintették a látogatásokat, emberi kapcsolatok kialakítását, ápolását a választókerületben. A képviselői munka és az emberi érdeklődés természetes velejárója volt mindez. A falvakban, a bányászok között csak így emlegették: „Keleti Gyuri”. Ezt ki kell érdemelni, ehhez közvetlen viszony kell, ismeretség, ismertség.
Nem volt könnyű a szolgálata egyik „állomáshelyén” sem. Nagyon más idők voltak. Ő még miniszterként is megtehette, hogy őrök nélkül, saját maga vezethette a szolgálati kocsit, ha a választókerületben ment valahová. Az emberek is könnyebben szólították meg, hiszen szolgálatban is „civil” volt, egy volt közülünk.
Komolyan vette, hogy egy szociáldemokrata párt egyik vezetője, aki viselkedésében, megszólalásában példát kell mutasson. Akinek mindenkivel szót kell értenie, akinek tisztelnie is kell az ellenfeleket. A baloldal sikeres időszaka neki is köszönhető. Tanulnunk kell tőle.
Friss a hír, a gyász, korán ment el Keleti György. Az örökség feldolgozása, ápolása ránk, utódokra marad. „Velünk volt”. Velünk marad.