Hiteles tájékoztatás – magyar módra

Már tényleg hiányzott! Legalább is nekem. De végre az emlékezetes köztársasági elnöki riportot követően újra a közszolgálati képernyőn vezeti a reggeli műsort Obersovszky Péter. Ez egyfelől – gondolom – jutalom a Schmitt Pállal március 30-án készített frappáns interjúért, másfelől – meggyőződésem – újabb erőfitogtatás a hatalom részéről, hogy látjátok nyuszik: mi még ezt is megtehetjük.

Mert hát valljuk be, hogy az Economist cikke után, melyben így fogalmaznak: „A támadások kereszttüzében álló elnök szerencséjére kéznél volt az állami televízió, ahol együttérző fülekre talált. Obersovszky Péter pénteki interjúja az elnökkel az MTV1 csatornán az alázatos meghajlás olyan példája volt, amelyet manapság ritkán látni Közép-Európában”, – normális média legalább is takaréklángra teszi munkatársát, de nem így a köztelevízió!

Az azért is nézzétek az Obersovszkyt projektnek persze más üzenete is van: üzennek az újságíróknak, hogy a regnáló hatalomnak ez tetszik, EZ AZ IGAZI TÁJÉKOZTATÁS!
Szükség is van erre, lévén, hogy az újságíró szövetség, a MÚOSZ Etikai Bizottsága szerint Obersovszky Péter megsértette az újságírói etika szabályait. Mivel Obersovszky nem tagja a MÚOSZ-nak, az eljáró tanács határozat helyett az alábbi szakmai-etikai állásfoglalást tette közzé.

Kivonatos közlés: A riporter az újságírói etika alapvető követelményeit megszegve, megsértette az etikus újságírói magatartás mind a négy – a tisztesség, a függetlenség, a megbízhatóság és az érzékenység – alapelvét.

Obersovszky Péter nem tett fel korrekt, valódi kérdéseket és a válaszokra nem reagált érdemben. A függetlenség látszatát sem kísérelte meg, úgy viselkedett, mintha Schmitt Pál szóvivője lett volna, összekeverte a közszolgálati riporter pártatlan munkáját a korábban agitációs propagandának nevezett tevékenységgel és szemlélettel. A témából nem készült fel részletesen, nem ismertette az egyetemi doktori címről és az egyetemi doktorátusról szóló 20/1983. (XI.3.) – Schmitt Pál doktorálásakor, 1992-ben hatályos – művelődési miniszteri rendeletet. Az eljáró tanács megítélése szerint Obersovszky Péter nemcsak etikai, hanem újságírói szakmai hibát is elkövetett, amikor a kérdésnek álcázott mondatai során megadta, hogy riportalanya milyen választ adjon.

2002 óta, amikor a FIDESZ meghirdette a sajtószabadság törvényes állapotával szemben azt a politikai követelményt, hogy külön sajtója legyen a kormánynak és az ellenzéknek, a magyarországi sajtó állapota rohamosan romlott. Mind a mindenkori kormánypártok, mind az ellenzék nyíltan törekedett a pártos médiavilág megteremtésére. Ma már a politikai közéletben elfogadottá vált, hogy az újságírónak nem az igazságot kell kiderítenie, nem az olvasó, a hallgató, a néző szolgálatában kell tájékoztatnia, hanem a képviselt politikai irányzat nézőpontját kell gondolkodás nélkül megjelenítenie.

Tragikomikus jelenség, ahogyan Obersovszky Péter elvtelenül „alákérdezett” a Schmitt Pál lemondását elutasító gondolatnak, majd három napon belül megváltozott a köztársasági elnök úr véleménye, lemondott és ezzel az interjút készítő újságíró hitelességét is nullára redukálta – fogalmaz az állásfoglalás.

Tehát „azértis” nézzük az Obersovszkyt!