Diplomás morgolódás

Azok számára, akik sajnos nem vehettek részt a felsőoktatás valamelyik intézménye megfelelő képzésében, szinte minden esetben értelmezhetetlen a plagizált diploma vagy doktori értekezés. Értetlenül állnak a kérdés előtt, mondván, hogy az csak egy papír. A doktori képzésben pedig csak a diplomások szűk csoportja érintett, így az ezzel kapcsolatos ismeretek még hiányosabbak a mindennapok embere számára.

Régebben (amikor a faluban a pap, az orvos és a tanár voltak az „iskolázott” emberek) a tanult embernek tisztelete volt. Nem kellett papírokat lóbálnia ahhoz, hogy elfogadják és elismerjék értékeit. Napjainkra azonban már eszközzé – gyakran hatalmi eszközzé – vált az „igazolt hozzáértés”. Minden kornak megvannak a maga „iskolázott” emberei. De napjainkra egy komoly iparág épült a hamis okmányok kiállítására. Míg korábban a szakmunkás és érettségi bizonyítványok voltak a kelendőek, addig a 80-90’ évekre a nyelvvizsga igazolások váltak a kurrens terméké. A szabadsággal aztán jött a vállalkozói kedv is. Sőt nőtt az étvágy! Nem csak diplomamunkákról derültek ki, hogy soha sem készítette el az érintett, de a tudományos fokozatok ilyen módon megszerzése is virágzó piacnak bizonyult.

Talán az is kellőmértékben fokozta a „vállalkozói” kedvet az ilyen igazolások készítésére, hogy a rendszerváltás után a képzések és ezen belül kifejezetten a felnőttképzés a korábbi intézményi keretekből kiszabadulva vállalkozási környezetbe került. Nem csoda, hogy sorra nyíltak a legkülönfélébb szakmai közép, felsőfokú és nem gyakran tudományos fokozatú képzéseket hirdető vállalkozások. Ezek aztán mindenféle nemzetközi „ismeretség” révén úgy hirdették magukat, mint a tudományos kutatások és képzések fellegvárai. Ezekben a „fellegvárakban” aztán persze jó pénzért mindenki olyan „portékát” vásárolt magának, amilyet kénye-kedve, vagy a pénztárcája megengedett. Sorra jelentek meg nulla nyelvtudással rendelkező „szakemberek” a különböző idegen országban kiállított végzettségekkel, amelyeket munkahelyeken, szakmai körökben, vagy éppen a politikában kívántak kamatoztatni.

Schmitt Pál nem az első politikus volt, aki ilyen módon próbálta meg értéknek feltüntetni azt, amihez semmi köze sem volt. Na jó! – ő abban is nagyot hibázott, hogy még ráadásul idegen tollakkal is ékeskedett és ez kiderült. Ez a jelenség az öreg Európában sem ismeretlen, de mintha másként reagálnának itthon és külföldön a „lebukott” címbitorlók, mikor kiderül a turpisság. Talán ez indíthatta el azt a lavinát is, aminek eredményeként hirtelen minden, elsősorban a politikában tevékenykedők címe vizsgálat tárgyává avanzsált. Cégek kerültek az akkreditálással foglalkozó szervezetek górcsöve alá, amelyek felületességből, vagy szándékosan olyan okmányokat állítottak ki, amelyek vagy jogtalanok voltak, vagy alkalmasak voltak a megtévesztésre. Felnőttképzési engedéllyel rendelkező vállalkozások állítottak ki tudományos Ph.D fokozatnak tűnő igazolásokat, amelyeket gyakran külföldi „okmányokkal” együtt próbáltak hitelesként elfogadtatni.

NEFMI határozat részlete

A „megtévesztettek” persze most kapkodnak fűhöz-fához. Szeretnék, ha eddigi „előnyeik” nem tűnnének fel rossz színben, ezért igazolásokat, illetve annak tűnő okmányokat próbálnak meg beszerezni és nyilvánosságra hozni, annak ellenére, hogy azok nem őket védik. Hivatalos oldalak tűnnek el és alakulnak át annak érdekében, hogy a korábbi jövedelmező, ám mára terhessé váló szolgáltatások és megállapítások ne legyenek annyira nyilvánvalóak. És minél több aktív ember érintett a dologban ez a folyamat annál gyorsabb!

De miért is polemizálok éppen most erről? Mert sajnos a környezetemben is vannak olyan „hatalommal” felruházott emberek, akik érintettek ebben a kérdésben. Mert diplomás emberként bosszant, hogy azt, amiért én és a hozzám hasonlók megdolgoztunk, azt mások teljesen elértéktelenítik a hazug és álszent viselkedésükkel. Mert akkor, amikor emberek tömegesen veszítik el a munkájukat, akkor mások jogtalan előnyöket kovácsolnak hamis okmányokkal a munka és a közélet világában.

Mert egy ilyen „igazolás” megtévesztheti a foglalkoztatókat és a szavazókat is! Így csak remélni tudom, hogy a mondás szerint előbb éri utol őket a sors, mint azt a szerencsétlen sánta kutyát!

Javasolt linkek

• MohaOnline
• Vasárnapi Hírek
• NEFMI
• NEFMI határozat (gyorsítótáras változat)
• Népszava