Fortélyos félelem…

Ezt sem hittem volna! – bár sokan mondták, hogy roppant módon naiv vagyok. No persze, ha „a zembernek” olyan félresikerült a neveltetése, hogy a bizalom, a tisztesség, a hűség és a hit kerülnek benne túlsúlyba, akkor könnyen válik mások szemében naivvá! Én egyszerűen csak a „hitelesen”, illetve a „másnak nem ártva” jelzőket szoktam magamra ragasztgatni, ha naivságomat magyaráznom kell.

No meg persze ezért nem dobozba nő fel „a zember”, így hall ezt, meg azt. Sőt tanulmányaiból is fel-felsejlenek korok, amelyben „a zember” „zembernek” farkasa, és van olyan, hogy csak a fortélyos félelem igazgatja cselekedeteinket. De – én legalábbis – mindig hisz abban, hogy „a zember” tanult a múltból, főleg ha a hibák eredményeként milliók vallottak kárt. Azonban sajnos többnyire kedves barátomnak van igaza, az ember nem fejlődik, csak változik. A fejlődés feltételezné, hogy a szörnyűségek többé nem lesznek a mindennapok részei, hogy a fortélyos félelem megmarad a múltban. De sajnos nem! És én, mint ahogy kezdtem is, ismét naivan nézhetek önmagam elé.

A minap egy olyan kollégámtól kaptam levelet, akivel talán magánjellegű dolgokban még szóban sem cseréltünk gondolatokat, nem hogy írásban. De egyszer ennek is el kellett jönnie, így hát most döbbenettel olvasom levelét. Megdöbbent kifakadása, hogy közszolgák fülüket-farkukat behúzva végzik lenézett, gyakran vazallusok által becsmérelt munkájukat. Hogy a hatalom arcpirító szenvtelenséggel gyalázza meg őket saját kis „szemétdombjukon”. Hogy áldozatos munkájuknak még a kegyelmes úrék asztaláról lehulló maradék sem lehet elismerése. Hogy csak üvegfalakon és rácsokon keresztül éltethetik azt, ami számukra soha sem lesz élhető való. Hogy a kollegialitás bizalmát, az árulás bizalmatlansága váltja fel. És mindezt a XXI században, Európában vagyunk kénytelenek nap, mint nap megtapasztalni!

Többször gondoltam már arra, hogy a hatalom szenvtelen, gyalázatos és minden hagyományt és értéket romba taszító voltával kapcsolatosan közzéteszem egyszer gondolataimat, de kollégám megelőzött. Így tervezett hosszabb lélegzetvételű írásom helyett álljanak most itt az ő sorai, amelyeket a közelmúlt eseményei, valamint szervezetünk internetes oldalain kibontakozó korábbi vita a Békemenetről (ahogy kollegám aposztrofálja Békamenet) inspirálta. Őszinte ajánlással adott most közre az ő gondolatait.

Tisztelt Polgármester Úr!

Bár mára a tisztelt szót csak az illendőség kedvéért tudom leírni a bejegyzésem elejére. Az Ön ténykedése a magát Fidesz frakciónak nevező gyülekezettel együtt gyomorforgató és felháborító.

Ha már a „békameneten” való részvétele szóba jött ezen az oldalon, lenne hozzá néhány megjegyzésem.

Szerintem jó érzésű ember nem viszi a kiskorú gyermekeit egy ilyen tüntetésre kirándulni. Kirándulást a természetbe, színházba, moziba és minden más helyre szoktak szervezni, de tüntetésre nem. Olyan tüntetésre vagy felvonulásra meg pláne nem, amely B. Zsolt és B. András szervezésében zajlik. Ezen „emberek” kijelentései és megszólalásai nyíltan uszítóak és antiszemiták. Jóérzésű ember ilyet nem tesz.

De ha már ott voltak a gyerekek, mert önnek ilyen ingerenciája volt, vagy nekik az már mindegy (furcsa egy ízlésük van, az biztos), nem lehetett volna esetleg egy apró zászlócskát a kezükbe adni amin például ez állhatott volna: Köszönjük az iskola-felújítást! Köszönjük a tanulói laptopokat! Köszönjük az interaktív táblákat! Köszönjük, hogy a tanárainkat tovább képezte az előző kormány ötletére az EU!

Ezek után akár a „nem leszünk gyarmat” kiáltással, persze csak önök, a gyermekek nem, csatába is indulhattak volna azon a bizonyos gyorsnaszádon, ami épp most süllyed el az önök alcsúti prédikátorának hathatós támogatásával. De csak azért, hogy a történelem süllyesztőjében végre elfoglalhassák méltó helyüket!