A város gondjai

A felhőszakadásról jut eszembe: hányszor volt téma az elmúlt nyóc évben a csapadékvíz elvezetés, az évszaktól függően: a hóeltakarítás, a síkosság-mentesítés, a kátyúzás, a közvilágítás, a fűnyírás, parkgondozás, fakivágások, képes volt azért bejönni valaki fogadóórára, mert kitörtek egy facsemetét és azt a hivatal azonnal nem pótolta!

Népi mozgalom indult a hulladékégetési kísérletek ellen, aláírásgyűjtéssel próbálták megakadályozni a hajléktalan szálló létrehozását. Be akarták tiltatni a diszkót, mondván, hogy a fiatalok onnan éjjel hazafelé randalíroznak. Drágultak a közszolgáltatások. Mennyit rugóztunk azon, hogy milyen mértékben emelkedjen a szemétdíj, a szennyvízdíj, legyen-e ingatlan adó, sok vagy kevés a fűtés díja figyelembe véve, hogy baloldaliként nem éppen a nép sanyargatásán kéne munkálkodni.

Miért kell lebontani a sárga tömböt? Sokan el is hitték, sőt harcoltak érte, hogy új lakásokat kell benne létrehozni és 1-3 milláért kéne odaadni a fiatal betelepülő családosoknak. Olyan ötlet is volt, hogy a katasztrófa sújtotta területeken kampányoljunk, röplapozzunk: gyertek lakni Oroszlányba! A polgármesterünk ha olyan ügyes, intézze el /utazzon sokat, de saját gépkocsival!/, hogy ne kelljen annyi adót fizetnünk, mármint a városnak. Mindezeket azért, hogy elősegítsük a gyerekvállalást, nehogy má’ elfogyjon a magyar Oroszlányban is!

Forgalomtechnikai ötletek voltak naponta – hetente! Parkolás, forgalomlassítás, táblák kihelyezése és megszüntetése, kerékpározás a járdán, a Rákóczi út forgalomszabályozása szinte állandó napirenddé vált a különböző fórumokon. A közterület figyelő kamerák kihelyezését sokan ellenezték, főleg az ellenzék, mondván, hogy ez is bolsi trükk, ugyanis vannak helyzetek, amikor ezeket rosszra is lehet használni, megfigyelni bizonyos jelenségeket, személyeket pl. a választások idején.

Minden fejlesztésben csak a negatívumokat emelték ki az ellenzék szócsövei. Emlékszem, mikor a Majki út felújítása történt pályázati pénzzel, még el sem készült, már rossz volt a kivitelező, a munka minősége, az egész ügy végül elferdült egy kirúgatási próbálkozássá, hogy bemutassák milyen aljas módszerekkel dolgozik az MSZP. Nem örültek persze a főtér felújításának, pedig láthatóan élvezik az emberek és azóta a rendezvények is felvirágoztak, mint a felszabadulás után a Magyar Népköztársaság. Nem kaptunk elismerést azért sem, hogy lényegesen javult Oroszlány és a környék úthálózata, szépültek közintézményeink, újra használhatóvá vált az uszoda, sőt bővültek szolgáltatásai.

Nem támogattuk rendesen a helyi vállalkozókat, a közművelődést, az oktatást, a rászorulókat.

Ma már mindez a múlté. Már nincsenek ilyen apró-cseprő gondok. Minden el van nevezve, átszabva amennyire csak lehet. Nincsenek felesleges kiadások, a vezetők nem a vállalkozásaik hasznát növelik, a reprezentációs költségek hatékonyan vannak felhasználva. Mindenki fel van jelentve, aki megérdemli –igaz, hogy lassan halad az ügy a megsemmisülés felé–, mindenki meg van regulázva, aki megérdemli és rendben mennek a dolgaink.

Egy dolgot azért még meg kéne oldani. Valaki szóvá tette korábban, de két év alatt sem tudta elintézni, hogy ne legyenek rozsdásak a gimnázium oromzatát díszítő vascsövek.