A múltat végképp eltörölni

Oldalainkon korábban megjelent egy írás, amelynek címe: „Oroszlány leváltja az oroszlányiakat„. Úgy látszik, az ott bemutatott folyamat „közkívánatra” (vagy legalább is a jelenlegi hatalom elképzeléseivel erősen támogatva) folytatódik. Azonban mára már nem csak leváltja, de egyszer és mindenkorra törölni is akarja őket. Meghazudtolja létüket, félévszázados tetteiket, kisebb és nagyobb sikereiket. És teszi mindezt közpénzből, városunk „hivatalos” internetes oldalain keresztül. A bejegyzésben egy városunk honlapján megjelent, majd erős átalakuláson átesett cikkre, valamint az azzal együtt megjelenő jelenségre szeretnénk felhívni mindenki figyelmét.

A sort polgármesterünk kezdte azzal, hogy a város bizonyos lakóit (sajnos máig sem tudjuk milyen elvek alapján) szemétnek titulálta. Igaz, hogy ő ezt még csak saját Facebook oldalán tette. Amikor többen felháborodottan jelezték, hogy városunk első embere milyen véleménnyel van egyes városlakókról, mintha mi sem történt volna törölte a bejegyzést. Nem kért elnézését! Nem indokolta semmivel hirtelen felindulásból fakadó véleményét! Egyszerűen úgy tett, mintha soha meg sem történt volna.

A mostani esemény már hivatalosan, városunk honlapján megjelenve minősítette Oroszlány nagy hagyományokkal rendelkező intézményét, az egykor és ma ott dolgozókat, tanulókat egyaránt. Mint az a „Nosztalgia és megújulás” című anyagban olvasható volt (már nem): „És akiknek nem volt kedvük énekelni, mert felmenői nem úttörőtáborban, hanem a Kocsedóban, vagy ne adj Isten a Gulágon táborozva kevésbé lelkesen építették a szocializmust, udvariasan nem rontották el az ünnepi műsort.
Áldás, hogy a múlt terheit letehetjük, míg fényei tovább ragyognak. Gyermekeink haladnak előre (mintha csak az úttörő jelszónak engedelmeskednének!), és ha akarjuk, mehetünk velük mi is. Érdemes velük tartani, még ha nem is a szocializmus útját járják, amelyet mi építünk nekik.”

Nos, a leírtakból látszik, hogy egy olyan közpénzen foglalkoztatott egyén degradálja le a szocialista évtizedek eredményeit, aki számára sem a város, sem annak értékei nem érnek többet a légypiszoknál! Akinek gőze sincs, hogy Oroszlány ma kizárólag az akkori évtizedeknek köszönheti városi voltát, hogy ami ma itt látható és tapasztalható, az azon évek gyümölcse, amit a mai uralkodó elit megpróbál trianoni emlékművel és egyéb értelmetlen beruházással feledtetni.

A felelősséggel és kitartó munkával dolgozó, hagyományokat messzemenően tisztelő pedagógusok és tanulók munkáját döngölte sárba, amikor olyan eseményeket és jelenségeket kapcsolt egy ünnephez, amelyek ahhoz semmilyen formában, még megerőszakolva sem köthetőek. Mint az iskola egykori tanulója, és a mai kor pedagógusa felháborítónak tartom, hogy egy ilyen téveszmés sarlatán városom, iskolám és tanáraim emlékét gyalázza, és teszi mindezt havi többszázezer forintnyi közpénzből.

Bizonyára másnak is feltűnt ez az égbekiáltó szörnyűség, mert a nap folyamán, érdekes módon megváltozott a méltán nagy érdeklődésre számot tartó eseményről szóló „híranyag”. Érdekesség, hogy sem a förtelem elkövetője, sem annak felettes vezetője és pénzelője, arra sem méltatták a megsértetteket, hogy elnézést kérjenek, vagy magyarázatot adjanak a történtekre.

Joggal kérdezhetjük! Nem terhel senkit felelősség egy ilyen gyalázat miatt!?

Éppen ezért, tanulságként álljon itt az a szöveg, amely eredetileg megjelent városunk hivatalos honlapján „Nosztalgia és megújulás” címmel:

Vörös úttörő csapatzászló, a mozgalmi múlt és a dolgos hétköznapok emlékeivel zsúfolt kiállítási tablók – a velünk élő történelem relikviáiból rendezett kiállítással foglalta össze elmúlt ötven évét az ősztől Hunyadi Mátyás nevét viselő általános iskola félszázados fennállását bemutató tárlat. A szocialista évtizedek mellett szerencsére igen jó eredményekkel, kiváló matematikai és sportsikerekkel is büszkélkedő általános iskolai többnapos, sportvetélkedős, katonai parádés, íjászversenyes ünnepi rendezvényekkel emlékezett az eltelt félszáz évre.

Egy fejezet lezárult, egy új nyílik – fontos az, hogy az iskolából kikerülő gyerekek alapos és használható elméleti tudással felvértezve lépjenek ki a gyönyörűen felújított, egyáltalán nem ötven évesnek látszó épületből.

A monstre kiállítású ünnepi műsor keretében Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselőasszony miniszteri elismerő okleveleket adott át az iskolának. Pataki Zoltánné Arany Katedra miniszteri kitüntetésben részesült pedagógusi munkásságáért. Kiss Barnáné Maja néni szintén aranydiplomát vehetett át ötvenéves pedagógusi szolgálatáért.

A múltbeli életképeket és a jelen eredményeit bemutató diákok kitettek magukért. Nosztalgiázó nézőközönségük rendre vastapssal jutalmazta az ügyes produkciókat, és együtt dúdolta velük az oroszórán tanult nóta, vagy az úttörőtábortól búcsúzó népdal „pajtásított” változatának szövegét. És akiknek nem volt kedvük énekelni, mert felmenői nem úttörőtáborban, hanem a Kocsedóban, vagy ne adj Isten a Gulágon táborozva kevésbé lelkesen építették a szocializmust, udvariasan nem rontották el az ünnepi műsort.

Áldás, hogy a múlt terheit letehetjük, míg fényei tovább ragyognak. Gyermekeink haladnak előre (mintha csak az úttörő jelszónak engedelmeskednének!), és ha akarjuk, mehetünk velük mi is. Érdemes velük tartani, még ha nem is a szocializmus útját járják, amelyet mi építünk nekik.