Gurul a gyógyszer – I.

Nagyon szép és dicséretes elképzelés városunk vezetésétől, hogy megmenti a fő utca művészeti alkotásait az enyészettől. A kérdés csak az, hogy hogyan, mikor, milyen módon és miből? Már az is furcsa, hogy hosszú időn át Keller József végezte az előmunkálatokat, tárgyalásokat a felújítással kapcsolatban, Szente Mihályék végezték a próbavakolásokat. Így írt erről a királyi weboldal: „Izgalmas fejezetéhez érkezett a Rákóczi úti sgrafittók felújításának, illetve megmentésének városházi projektje. 2011. augusztus 8-án Szente Mihály telepén, a volt bokodi téesz területén próbavakolást tartott Keller József képzőművész a telephely tulajdonosának és a Magortherm Zrt. képviselőinek közreműködésével.”

A "happening" résztvevői a második képnél

Aztán egyszer csak nagy hírtelen egy teljesen új csapat tűnt fel, és minden előzetes munkálat nélkül belecsapott a lecsóba! Ezt akár szó szerint is érthetjük, mert körülbelül olyan színvonalon végezték a munkájukat, mintha egy brigádbulin lecsót készítettek volna. A városi honlapra feltöltött „alkotómunkáról” készült képekből az derül ki az óvatlan „kattintónak”, hogy ez egy „happening” volt! Aki éppen arra járt, az egy kicsit „dolgozhatott a művön”! Meg is lett az eredménye! Ez korántsem lenne zavaró, ha önkéntes felajánlásként, csak azért készült volna, hogy „jobb, mint ahogy az előző kinézett”! Csakhogy ezért az egy napos munkáért közpénzből 5 (öt) millió kemény magyar forint lesz (lett?) kifizetve! Aztán jött a második „mű” is, ami feltételezhetően hasonló kvalitásokat fog mutatni! Ja, és természetesen ez is honorálva lesz! (Talán emlékszik a kedves Olvasó, hogyan torpedózta meg a városi TV munkatársa annak idején a sgrafittók felújítását, amikor ráhozta a műemlékvédelmet a városvezetésre! – nos, most ilyenről szó sincsen.)

A kép nagyításához kattintson a képre

Ami már tudható, erre a kis PR cirkuszra 50 milliót szándékozik a város költeni. Az általunk megkérdezett szakember szerint felesleges ilyen irdatlan pénzt költeni olyan munkára, amelynek a lényege: szolgai módon, bár az eredeti alkotó kézmozdulatait követve létrehozni egy olyan új művet, ami már nem eredeti, önálló művészi alkotás, így értelemszerűen a díjazása sem lehet olyan mértékű. A végeredményt látva nyugodtan kijelenthető: Ridovics László alkotása örökre megsemmisült! Ugyanis, ha feltesszük azt a kérdést, hogy hasonlít-e a két mű, akkor a következő felvetésekkel lehet rá válaszolni: Darabra? Igen! 3 alak=3 alak! Hogy végtaghibás alakok sikerültek? Vagy madárka szállott a leányok fejére és ott hagyta nyomát? Hogy a vonalakból, színekből hol több, hol kevesebb szerepel? – Ezek apróságok! – kit érdekel?

Végül nyugodt szívvel kijelenthetjük, Oroszlány város lakosságát ismét többszörösen átejtették(-ik), csak hogy néhány ember megdicsőüljön, illetve „anyagilag is jól járjon”.

Jó szerencsét!
(Már akinek van…)

Egy kis "műelemzés"

 A cikkben, a művel kapcsolatosan megfogalmazott alapgondolatokat Pilis Jenőtől vettük kölcsön, aki képzettsége révén szakembernek tekinthető a témában. A bemutatott képek szintén tőle származnak, amelyeket mindenki megtalálhat internetes oldalain. Ezúton köszönjük engedélyét cikkünk megjelenéséhez.