Azért a többes-egyes, mert reménykedem, hogy –velem együtt– nagyon sokan vagyunk, akik hasonlóan vélekedünk ez ügyben. Olvasom a hírekben, hogy megint felvonult a rosszabbik egyik szárnya. Újra elővették kirekesztő jelszavaikat: „Nem magyar, akinek nem fáj Trianon!”, „Mi készek vagyunk a harcra!” – mármint ők, akik felvonultak, mind a háromszázan, merthogy mi vagy mások nem. Erőfitogtatás, magamutogatás, hajcihő, felsőbbrendű tekintetek, megbotránkoztató egyenruha, nyálverés, izomagy, butaság, populizmus, visszaélés a jogállamisággal, jogrenddel, megfélemlítés – többnyire ezek a szavak jutnak eszembe róluk és hát a történelmi tapasztalatok, hogy mivé fajulhat az ilyesmi.
Félreértés ne essék: nekem is fáj Trianon, hiszen itt születtem, ezen a tájon. Magyarul beszélek, itt boldogulok, ahogy tudok, itt vannak barátaim, ismerőseim, munkám, kis vagyonkám, meg sem fordul a fejemben, hogy külföldre távozzak. De hát ezek el akarnak zavarni, mert nekem a Trianon máshogy fáj, mint nekik. Sőt el akarják venni a magyarságomat, mert –szerintem– korszerűen (logikusan) gondolkodom. Nálam sokkal hozzáértőbb történészek számtalan írásban hitelesen tudatták/tudatják a ma emberével, hogy akkor mi zajlott le és nem szabad figyelmen kívül hagyni az azóta eltelt időben végbement változásokat.
Nekem –speciel– az fáj, hogy akkor is (többek között) a vesztesekhez csatlakoztunk, hogy néhányan a „felsőbbrendűség” érzésével közelítik meg ezeket a kérdéseket, hogy a Trianon őrület kapcsán békétlenséget szítanak a mai, az együtt boldogulás útjára lépett Európában, hogy az országhatáron túl élő magyarok szavazatainak megszerzése érdekében lázálmokat kergetnek, hogy a fasiszta eszmék újra élednek, hogy lassan az egész világot magunk ellen hergeljük. Hogy ezek a szélsőségesek jól alátámasztják a jelenlegi kormány EU-s retorikáját, hogy az EU-val kapcsolatban teljesen félrevezetik a magyar embereket, hogy az EU ellen akarnak hangolni bennünket.
Kivel, kikkel akarnak harcolni ezek a muszklis, egyenruhás, merev tekintetű, hőzöngő rossz emberek? Velünk? Magyarokkal? Magyar a magyarral? A környező országokkal? A multikkal? A máshogy gondolkodókkal?
Persze, sok tekintetben „virtuális értelemben vett” harcot folytatunk a helytelen gyakorlatok, a megtévesztés, az átvágás, a kizsákmányolás, a kapzsiság, a tisztességtelen magatartás és még számtalan probléma ellen. Meg kell találnunk a boldogulásunkat a globalizáció, a környezetvédelmi kihívások és az uniós országokkal való együttműködés tengernyi gondja között. De nem így, ahogy egy militáns kisebbség hirdeti, felüti a fejét, randalírozik, megfélemlít.
Logikusan akkor az következne, hogy a velük egyet nem értők is „fegyverkeznének”, azaz felkészülnének a harcra, edzenék magukat, gyakorlatoznának, egyenruhát varratnának, zászlót lobogtatnának? Nem! Az államnak kellene határozottan fellépnie. Nem kellene ilyen langyos hozzáállást tanúsítania a kormánynak, a jogalkotóknak, nem kellene velük sandán összejátszani, hagyni, hogy kifejlődjenek, hogy megmérgezzék a közéletünket.
Talán tényleg azért kéne összefogni, hogy társadalmi konszenzuson alapuló közös céljaink elérésén munkálkodjunk. Nem kéne ködbe burkolt aljas eszméket hagyni eluralkodni, és nem úgy kellene vezetni az országot, hogy ilyen és hasonló ártalmas hordáknak táptalaja legyen.
Logikusan most az írásom nyomán határozott fellépést és intézkedéseket várok, legalábbis sokak elgondolkodását és esetleg egy kicsit több aktivitást a közéletben, hogy jobban élhessünk.
Betöltés ...
