Rendkívüli ülésen foglalkozott a dorogi képviselő-testület egészségügyi intézményeinek államosításával kapcsolatban az elmúlt hét szerdáján (június 6-án). Mint azt megállapították, a helyi Szent Borbála Szakkórház és Szakorvosi Rendelőintézetben megkezdődött az adatbekérés, ami nyitánya a városi vagyon átadásának, azaz az egészségügy államosításának. A dr. Tittmann János (MSZP) polgármester vezette testület jegyzőkönyvben kéri dr. Szócska Miklós egészségügyi államtitkárt, hogy intézményeik továbbra is a város kezelésében maradhassanak. Mint fogalmaznak: se szakmai, se vagyoni, se pénzügyi indoka nincs, hogy az önkormányzatot megfosszák a sikeres és eredményes működtetés jogától.
Mint az emlékezetes, április 19-én a dorogi kórház államosítása ellen tiltakozva csaknem 200 helyi lakos sétálta körbe az intézményt városi zászlókkal felvonulva. A polgármester akkor erőfölénnyel való visszaélésnek nevezte a tervezett állami eljárást, és azt mondta: „utoljára a bolsevikok jártak el így a magántulajdonnal”. „Nem akarunk egészségügyi kolhozzá válni és passzívan elszenvedni az állami erőszakot” – tette hozzá a polgármester, aki szerint rendkívül méltánytalan az eljárás, mert Dorog mindvégig a hatalmon lévő kormányokkal egyeztetve és a város határain túltekintve, térségi szempontok alapján fejlesztette az egészségügyi ellátást, csaknem egymilliárd forintos városi forrásból.
Szóval kiálltak, kiállnak a dorogiak vagyonuk védelmében, ahogyan a komlói bányászok is utcára vonultak a minap rokkantnyugdíjuk elvesztését féltve – Oroszlányban pedig csönd és bambulás mindazok okán, amikről oldalainkon rendre tájékozódhat az olvasó, de maradjunk most csak saját egészségügyi intézményeinknél.
Talán érdemes a kályhától indulni, amikor is a bölcs szavazók új polgármestert és képviselő-testületet választottak 2010. október 3-án. Bő fél évvel később ment nyugdíjba dr. Mátics István, a település köztiszteletnek örvendő főorvosa, a Szakorvosi és Ápolási Kft. vezetője, aki közel 150 milliós készpénzállományt, s 1,5 milliárdos vagyont hagyott utódjára – s Oroszlányra. Már az is kuriózum számba ment, hogy az új igazgatót pályáztatás nélkül nevezték ki, de mindez semmi ahhoz képest, hogy a városvezetés nem tartotta be a leköszönő főorvosnak tett ígéreteit, ezek elszálltak, mint a füst. Az ilyenféle eljárás a késő Kádár időszakban sem volt elfogadható – reagált akkor a történtekre dr. Mátics István (ez a helyi televízióban is látható volt). Pedig nem ez volt az egyetlen méltatlan eljárás az oroszlányi vezetőváltások során – de ezekre majd egy másik cikkben visszatérünk.
A továbbiakban a nagy névadó hullámban Szent-Györgyi Albert Szakorvosi- és Ápolási Kft. lett a mi rendelőintézetünkből – egy szakember 200-300 ezer forintra saccolta csak a pecsétnyomók kicserélését – intézményenként! Az i-re a pontot az idén április 23-án megtartott országgyűlési szavazás tette fel az önkormányzati kórházak és rendelőintézetek államosításáról. Ennek értelmében az új tulajdonos a Magyar Állam.
Azonban itt is árnyalni kell a képet, hiszen a készülő önkormányzati törvény szerint a bölcsődei és az óvodai ellátás, valamint az egészségügyi alapellátás az önkormányzatoknál marad, míg a járóbeteg ellátás és a katasztrófavédelem állami kézbe kerül. A mostani jogszabály szerint egészségügyi alapellátás a háziorvosi, házi gyermekorvosi, a fogorvosi, az ügyeleti, a védőnői és az iskola-egészségügyi ellátásról rendelkezik. No, de akkor a fogászati alapellátás hol lesz, és az orvosi ügyelet? Az ügyeleti ellátásokra a Kft-nek a kistérségi társulással van ellátási szerződése, abban a város egyedül nem is dönthetett volna, vagy a védőnői szolgálat további működtetése milyen alapon történhet tovább a szakorvosi rendelő épületében? A fogászok alapvető felszerelése (fogászati székek, röntgen stb.) a Kft. tulajdonában van. Ki fog fizetni kinek? Újabb talány, hogy az orvosi ügyeletek nővér személyzetének tagjai a Kft. alkalmazottai, velük mi lesz, vagy mi lesz a Kft. korábbi, nem üzleti és üzleti szerződéseivel, mint például az eszközsterilezési szerződésekkel, melyek nélkül a háziorvosi működési engedélyek veszélybe kerülnek? És ezt a sort még lehetne folytatni, csak a megnyugtató válaszok hiányoznak. Azt viszont talán a kedves olvasó is közröhejnek vélné, ha a mi pénzünkből fizetnének az eddig saját tulajdonú épületünk, felszerelésünk helyiség és eszközhasználatáért!
Mátics doktornak egyébként voltak ötletei az állami einstand kivédésére, amiket első ízben Czunyiné dr. Bertalan Juditnak mondott el tavaly januárban, aztán mindenkinek, akiről azt gondolta, hogy kompetens személyiség.
De menjünk tovább: megtett-e mindent a városvezetés az intézményrendszer saját kézben tartása mellett? Nyugodtan kijelenthetjük: nem! És nem is fog, mert a Fideszben a hatalmi szó igen nyomós indok, ehhez az indokhoz pedig jelenlegi választott vezetőink és képviselőink többsége szó nélkül idomul. Pedig legalább megpróbálhatták volna. Például az egészségház átadását a szociális szolgálatnak, vagyis összevonását – igaz, ezt április 30-ig kellett volna megtenni, tehát ez a hajó is elment.
Takács Károly polgármester pedig – ahogy az szokásos – magyarázkodik. Hogy kevés volt az idő az államosítás dolgában való intézkedésre. Mint azt a szakemberek egyöntetűen állítják, s azokat a dorogi példa is alátámasztja, lett volna mit tenni, a helyi vezetőknek pedig több mint egy éve volt az intézkedésre, de talán a polgármester bokros energetikai célú utazgatásai miatt erre nem jutott ideje.
Mi pedig itt állunk, bambulunk, s elkönyveljük: másfél milliárddal kevesebb lett a vagyona Oroszlánynak, mármint mindannyiunknak!