Hiába, no! Egy szó, mint száz, Oroszlányban minden rendben van. Az utak kiválóak, a közvilágítás világszínvonalú, intézményrendszerünk XXI. századi. Legalább is erre lehet következtetni abból, hogy a városvezetés legnagyobb gondja jelenleg az intézmények és közterületek átnevezése.
A történet megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben. Húsz évvel ezelőtt, a település első képviselő-testülete ezt a kérdést véglegesen rendezni kívánta. A jobb- és baloldali képviselők átneveztek bizonyos közterületeket, s konszenzusra jutottak abban, hogy a továbbiakban nem indokolt a névcsere. Az ezt követő testületek tartották is magukat az egyességhez – egészen mostanáig. Természetesen az elmúlt évtizedekben is voltak intézményi névadók, de ezek mindig az adott közösség kezdeményezésére történtek.
Mint azt most tapasztalható, a nagypolitika képződik le kisvárosunkban, hiszen a hullámot idén tavasszal a fővárosi közgyűlés indította el, amikor 26 közterületnek adott új nevet. Ebből erőt merítve több településen is úgy érezték, nem szabad lemaradni a nemzet első számú városától – nevezzünk át mi is!
Oroszlányban persze van más oka is a kezdeményezésnek, ez pedig a figyelem elterelése. Elterelése arról, hogy 900 milliós hiánnyal kezdjük az újévet, hogy a nagy ívű terveken kívül semmilyen említésre méltó fejlesztés, beruházás nem történt.
Kell valamiről beszélni, csak az ne a napi valóság legyen. Ezért is jött kapóra a helyi jobboldalnak a névadás ötlete, ami érinti az uszodától kezdve az összevont középiskolákat, a sportcsarnokot és a Fő teret is, hogy utóbbit mire keresztelik, nagy talány. A lényeg azonban most is a részletekben van, ugyanis az új nevek adományozása mellett egy iskola átkeresztelés is szerepel a tervekben. Hogy szegény Ságvári Endre mit vétett a helyi jobboldalnak, örök talány marad, lévén több száz tér, utca és intézmény mely nevét viseli országszerte.
A témáról szóló képviselő-testületi ülésen a baloldal javasolta, hogy a végső döntésnél vegyék figyelembe a lakossági véleményeket, na, ezt aztán az előterjesztő alpolgármester, Papp Péter simán lesöpörte az asztalról, frakciója pedig hűen követte. Csak nem attól félnek a tisztelt urak, hogy úgy járnak, mint a Művelődési Központ esetében? Azt éppen zöld-fehér zebracsíkosra akarták átfesteni, de a csodás ötletet a lakosság háromnegyede leszavazta.
Itt tartunk most név ügyben, melyről azért majd a lakosság is elmondhatja egyszer a véleményét – a következő önkormányzati választáson.