Törvénysértő a kormány újabb nemzeti konzultációja – ezt Majtényi László mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Az Eötvös Károly Intézet elnöke elmondta: a törvény szerint népesség-nyilvántartási szerv léphetett volna csak kapcsolatba az emberekkel azért, hogy tájékoztassa őket arról, hogy a nemzeti konzultáció kapcsán a miniszterelnök kapcsolatba akar velük lépni. A volt adatvédelmi biztos szerint egy korábbi nemzeti konzultációt Jóri András megkifogásolt, ezután született meg a „lex nemzeti konzultáció”. Azonban, ha a miniszterelnök kommunikálni akar velünk, akkor a népesség-nyilvántartásnak először ezt közölnie kell velünk, mi visszaírunk nekik, hogy készek vagyunk erre, és csak ezután küldheti a kormányfő a nemzeti konzultációt – magyarázta.
Azon már szinte fel sem háborodunk, hogy a fideszes kormány úgy bánik személyes adatainkkal (például: lakcímünkkel), mintha azt a fülkeforradalom során nekiadományoztuk volna. Az azonban, ami napjainkban folyik, már túlmegy minden határon, s a legsötétebb ötvenes éveket idézi. Információink szerint iskolák személyi anyagaiba tekintenek bizonyos emberkék, több állami szervnél – amelyik érintett lesz a járási átszervezésben – fényképes önéletrajzot kell készíteni meghatározott kérdéssor alapján, amik között olyan is van, hogy az illető 3-5-10-20-30 évvel ezelőtt milyen eredménnyel diplomázott. Bár Oroszlányban még nem kell ilyet kitöltenie a köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak, senkinek ne legyen kétsége: heteken belül ide is elér a polip karja.
De nézzük már meg, mit is mond erről az adatvédelmi törvény: A személyes adat bármely olyan adat, ismeret, vagy akár adatok összessége, amely egy konkrét, élő természetes személlyel közvetlenül vagy akár közvetve kapcsolatba hozható, beazonosítható, valamint az adatból levonható, az érintett személyre vonatkozó következtetés.
Személyes adat például munkavállaló vagy ügyfél neve, címe, születési adatai, igazolványainak száma, végzettségére és képességeire vonatkozó információk, TAJ száma és adóazonosító jele, privát telefonszáma és e-mail címe, arcképmása, hangja, vagy épp kézjegye. Vannak olyan adatok, amelyeket érdemes személyes adatként kezelni, mert az adat sokszor beazonosíthatóvá tesz egy konkrét személyt, így személyes adattá válik. Ilyen például az IP cím, amely alapvetően egy számítógépet azonosít, de egy honlap látogatása alkalmával, az IP cím mellett rögzített dátummal, időponttal, a meglátogatott oldal címével és más adatokkal együtt már a felhasználót is – ha közvetetten is – beazonosíthatóvá teszi, így személyes adatnak minősül. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható.
A BTK (büntető törvénykönyv) szerint, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogtalan haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva
a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel,
b) az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.
(3) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el.
(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha személyes adattal visszaélést hivatalos személyként vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.
És akkor sorjázzanak a kérdések: Ki és milyen okból készítteti ezeket az önéletrajzokat, tekint bele a személyi anyagokba? Csak nem politikai a motiváció? Ki tárolja ezeket az adatokat? Milyen törvényi felhatalmazás alapján folyik mindez? Mi a célja az adatgyűjtésnek, csak nem az újabb megfélemlítés?
Több tucat kétely fogalmazódik meg az emberben, melyek közül most csak párat tettünk fel, a többit várjuk a kommentelőktől. Egy azonban biztos: egyszer majd azoknak is válaszolniuk kell, akik ezt az egészet kieszelték, megrendelték és végrehajtották. Lehet, hogy két év múlva, lehet, hogy később, de egyszer biztosan, s akkor kevés lesz az, hogy parancsra tettem!