Lassan megszokjuk, hogy a „kétharmadosoknál” nem minden ugyanaz. Náluk nem számít, hogy nemcsak reggel, délben és este, hanem délelőtt, délután és éjszaka is füllentenek. Magyarkodnak, de szóképekben, rébuszokban beszélnek, amit értünk vagy nem. Semmi sem az, ami. Leginkább tündérmese.
A mai időkben nincs székházostrom, pedig nagyon sokan „rosszabbul élnek”, mint két évvel ezelőtt, nincs térfoglalás, nem láttam mostanában traktorokat a Hősök terén, nincsenek utcai harcok, randalírozás, csak békés tüntetések annak ellenére, hogy nő az elégedetlenség és a közvélemény kutatások szerint rossz irányba mennek a dolgaink.
A propaganda szerint javul a közbiztonság, amit nem érzünk, csak azt tapasztaljuk, hogy csibészek egymással intézik a számlát, s egyre több kiszolgáltatott ember esik áldozatul a csalóknak, rablóknak. Csökken a demokrácia szintje, a sajtó öncenzúrázza magát, a köztévé nézhetetlen, uralkodik a médiatanács, sanyargatják a Klubrádiót, törvénygyár lett az országgyűlés, a jogban már az Isten sem ismeri ki magát. Átszerveződött az egészségügy, amibe lassan, de biztosan belehalunk, de mi végtelen türelemmel viseljük a 2010-es választások következményeit.
A minap a megyei közgyűlésen tájékoztatót tartott a megyei elnökből lett államtitkár egyik szakértője, nevezetesen, hogy milyen gyümölcsözően alakulnak a közútfejlesztési tervek szlovák szomszédunkkal. Megjegyzem: bennünket jobban érdekelt volna a megyei közösségi közlekedés jövője, ügyei, a megyei úthálózat felújítása, építése. Sok új híd lesz, meg szélesebb út, amelyen majd megnőhet a forgalom, mivel ezt elemi erővel követeli a kor szelleme.
Elképzeltem, hogy milyen boldogok lehetnek a szlovákok, amikor nagy Magyarország öntapadós matricával a kocsiján beállít a tárgyaló fél, és a kormányok viszonyától függetlenül egymás nyakába borulva keret-megállapodást kötnek a közúthálózat fejlesztésére egy pillanatra elfeledve a Trianon-emlékműveket, vagy a szlovák nyelvtörvényt, a Beneš dekrétumokat, vagy felvidéki követeléseket, kölcsönös sérelmeket, merthogy mindketten az Európai Unió tagjai vagyunk. Véleményem szerint álságos mindent rendben lévőnek beállítani, amikor egyes jelenségekből úgy tűnik, hogy erősödik a nacionalizmus.
A félelem is beköltözött az életünkbe, a lelkünkbe. Belopódzott, besunnyogott, bekúszott, mintha ismétlődne a történelem. A történelemnek csak az a része érdekes, ami, ha hamisítva is, de önigazolásra alkalmas. Gondolkodjunk, ne hagyjuk magunkat hülyíteni, tájékozódjunk, mielőtt döntéseket hozunk. Ezt a stílust, retorikát, közéleti manipulációt ne szokjuk meg, ne fogadjuk el!
Betöltés ...
